Címke: Művészet

azt mondod tán, hogy a végtelen egy ábránd?
egy érhetetlen cél, a paszúj ami égig ér?
azt mondod hát, a mi világunk vidám?
s lény mi ide tér, boldogságra lél?
BŐVEBBEN:

megváltoztat, s abbamarad
örökös limbóban hagy
s ahogy a múltból jelen lesz,
jelenből jövő lesz
BŐVEBBEN:

A fekete fehér filmet bámulva
Ahogy a jelenetek fényesen villognak
Váltakoznak folyamatosan
Butítóan csodálatosan.
BŐVEBBEN:

Ha rád gondolok, egy újabb csillag gyullad ki az égen,
Ami fentről szólja mindenkinek, hogy van kiért élnem.
BŐVEBBEN:

Egyszer, valamikor, nagyon régen,
Az idő előti végtelen időkben
Állt egy tó, az éter közepén,
Ismeretlen elmék keringtek a mélyén.
BŐVEBBEN:

ha megmutatom hegeim,
végig simítasz rajtuk, vagy ellöksz magadtól?
Ha feltárom legmélyebb sebeim,
biztonságot érezhetek csókodtól?
BŐVEBBEN:

kis utcákban sétáltam
s képzeld csak el, mit láttam
burjadozó fűszirteket
s bölcs öreg fákat.
BŐVEBBEN:

Zápor halkan kopogott,
Hegyoldalon zubogott
Dombot, völgyet mozgatott,
Bánatomra írt adott.
BŐVEBBEN: