„elvesztettem a színeket.
Palettámon csupán a fájdalom
Burkolja fehérbe szívemet.”
BŐVEBBEN:
Háztető és csillagok
"Bármi lehet az élet értelme, de ha megszűnik, akkor te is megszűnsz létezni."
Az itt olvasható novella az Üstökös lángra benyújtott munkák egyike.
BŐVEBBEN:
Levél egy kísértettől
Elveszítettelek, nem írtam már régen,
Ám ez másképp lészen ezen késő éjen,
Pennámat ragadom, vén esztendők után,
Halál lesz hű múzsám e hajnal derekán.
BŐVEBBEN:
A madarak katedrálisa
„Óvatosan kinyitottam szemeimet, ám körülöttem éppen oly ismerős, s várakozó sötétség honolt, mint mikor aludtam, aludtam, éppen oly mélyen, s álmatlanul, mint az azt megelőző, s az azt megelőző éjeken, esztendők századokig visszatekintő, soha szűnni nem akaró spiráljában.”
BŐVEBBEN:
A múló harmónia
Balog Dániel rajza.
BŐVEBBEN:
Csalók társasjátéka
Minden kéz otthagy egy nyomot
A fájó percek teste meghal
De a szellemük megmarad
Visszajár, mikor már elfelejtenénk
Hogy nem vagyunk ártatlanok.
BŐVEBBEN:
Szél Szeléna balladája
Sziklaormon meg-meg bújva,
Erdő fáit kéjen fújva,
Suttogva és sustorogva
Él Szépséges Szél Szeléna.
BŐVEBBEN
