Ha rád gondolok, egy újabb csillag gyullad ki az égen,
Ami fentről szólja mindenkinek, hogy van kiért élnem.
Tündökölteti a mély, setét világot csillagfényben
Világnak taván. Fénye széllel szemben, hevesen repdes.
Szállj kicsi fényem, lelkem fecskéje, vidd a lángot!
De mondd meg nékem, kér-e még Ő illatos szirmot
Szerelmünk virágos kertjéből? Vagy forró csókot,
Hogy belőlük fonhassak neki télikabátot?
Téged ölelne át, olyan puhán, akár egy tavaszi bibe.
De ha még fázol, összegyűjtöm a tüzet, kerüljön bármibe.
Boruljon homályba az egész ég, legyen az csendes tó vize!
Nem kell nekem a sok égi tűz, ha nem izzik az ő szíve!
Együtt a tüzes szerelemünk hevében,
Hamarosan lebontunk minden korlátot.
Érted fog a Nap felkelni, ne fázz, Cinke!
2022. november
M-K.R.-nek, M.L.-től
