megváltoztat, s abbamarad
örökös limbóban hagy
s ahogy a múltból jelen lesz,
jelenből jövő lesz
az örökös haladásban
ritkán esik, hogy megpihenhetsz.
ritkán esik, de jól esik
hisz a múltnak tanúi vunk mind
de jelennek rabjai
s jövőnk a bú kincs
de mi maradunk jelennek rabjai.
hisz ami számít, az most számít,
s ami most van, csak az számít.
minek a máskor? minek a már?
sose lesz semmid, csak a jelen pillanat,
mitérdekel a holnapi nap
ha oly szép ez a mostani virradat?
de hisz van múlt, különben valóban ki lennél?
hisz van jövő, különben magad miért éltetnéd?
miért harcolnál? miért élnél?
miért sírnál? miért félnél?
ha nem azért mi volt, s nem azért mi lesz.
de kár higy míg az ember ember,
a jelen az, mi megtéveszt.
Fótyék Róbert
