Elveszítettelek, nem írtam már régen,
Ám ez másképp lészen ezen késő éjen,
Pennámat ragadom, vén esztendők után,
Halál lesz hű múzsám e hajnal derekán.
Halál lesz hű múzsám, s én iszom szavait,
Végső táncom véle járom pirkadatig,
Tegnap jött házamhoz, ablakomból nézett,
S hogy éjfélt ütött óra, elérett a végzet.
Lágyan vont magához, hideg ajka csókolt,
Estcsillagom fénye ő egén ragyogott,
Miért, oh, miért jött hozzám ily váratlan,
Párnámból szemfedőt miért varrt ágyamban,
Lelkekből font leplet miért terített elém,
Túlvilágnak fái miért intettek felém?
Én édes enyelgőm, csupán egyet kérek,
Véletlen szültjének ne értsd múló léted,
Mielőtt ébrednél, véred mind kiárad,
Élted édes bora keserűn felszárad.
Mosolyod örökké holt szívemben kísért,
Lelkemben még látom árnyalakod képét,
Hiányzol már mostan, síron túlról intek,
Víg perceinkre lassan fátylat hintek.
Tóth Anna
