Minden kéz otthagy egy nyomot
A fájó percek teste meghal
De a szellemük megmarad
Visszajár, mikor már elfelejtenénk
Hogy nem vagyunk ártatlanok.
Az arcunk árnyékát nem rejthetjük el
Hiába süt a nap. Megborzongat,
Hideget, jeges szelet, maró bűntudatot ad.
Nem állunk készen a vallomásra.
Csak a kérdőre vonás csalhatná elő
A kétségbeejtettnek igaz szavait
De kinél legyen az igazság,
ha mindenki rejteget valamit?
