Ne keresd a hetediket!
(József Attila: A hetedik című verséből inspirálódva)
Ha másnap eljő a reggel,
Még a Nap is hét fölött kel:
Egy, ki már a buszhoz rohan,
Egy, ki azt se tudja, hol van,
Egy, ki nem is aludt éjjel,
Egy, kit párja csókkal kelt fel,
Egy, ki fent van, de még ráér,
Egy, akit még álma kísér.
Hat már megvan, de egy sehol.
Ővele még találkozol.
Ha a Nap az eget szántja,
Hétből ki-ki megy dolgára:
Egy, ki sorban áll a postán,
Egy a tanárt nézi bambán,
Egy, kit eltemet a munka,
Egy, aki már menne haza,
Egy, kinek a háta fájdul,
Egy, ki úszni még csak tanul.
Hat már itt-ott, egy még sehol.
Ővele még találkozol.
Ha a harang delet kongat,
Hetet már az éhség nyaggat:
Egy, ki bort iszik lazachoz,
Egy, aki mindenkinek hoz,
Egy, aki a kukát túrja,
Egy, akinek nem jutott ma,
Egy, ki utálja a menzát,
Egy, ki eszi, amit meglát.
Öt evett, egy nem, egy sehol.
Ővele még találkozol.
Ha a Nap lefelé mozdul,
Hét ember hétfelé indul:
Egy, aki a buszon olvas,
Egynek a cipője lyukas,
Egy, aki most vett új kocsit,
Egy, aki elszív egy cigit,
Egy, aki már a bort bontja,
Egy, akinek van még dolga.
Hat már úton, egy kóborol.
Ővele még találkozol.
Ha az égbolt sötétedik,
Hétnek este következik,
Egy, ki leül egy jó könyvvel,
Egy, kit fia nem hívott fel,
Egy, kit nem ér el a hideg,
Egy, aki már régen részeg,
Egy, ki elmond még egy mesét,
Egy, ki öleli szerelmét.
Hat már megállt, egy még máshol.
Ővele még találkozol.
Ha várod a hetediket,
Őt, aki már rég elveszett,
Őt, aki túl sokat akart,
Őt, ki nem tűrte a vihart,
Őt, ki lelkét nem kereste,
Őt, ki múltját elfeledte,
Őt, kit elfedett a mocska,
Őt, ki nem néz fel a Holdra,
Te, ki utad veszni hagytad,
A hetedik vagy te magad.
