„Segítsééég, bombaaa!”
Egy napon Anna, a bátyja Balázs és a húga, Rozi nagyon korán keltek. Úgy kezdődött az egész, hogy Milli a kis mopsz hajnalban ugatni kezdett. A gyerekek felébredtek és lerohantak a nappaliba.
Éppen Mikulás reggele volt és az ablakban a csizmákból egy-egy csomag kandikált ki.
– Megjött a Mikulás! – ujjongott Anna. Erre apáék is lejöttek.
– Ki is bonthatjuk az ajándékokat – mondta Balázs. Rögtön hozzáláttak, de mindenki szinte egyszerre kiáltott fel: – Én egy bombát kaptam!
Nagyon megijedtek. Rozi Millivel együtt bemászott a kanapé alá. Balázs és Anna felrohant az emeletre. Anya egy helyben toporgott és izgatott hangon próbált mindenkit megnyugtatni. Egyedül Apának volt annyi lélekjelenléte, hogy az összes bombát összeszedte és kidobta az utcára. Azok szinte azonnal fel is robbantak, de szerencsére senki nem sérült meg. Apa kihalászta Rozit és Millit a kanapé alól, Anya kamillateát főzött és lehívta a nagyokat. Miután megitták a teát és mindenkinek kisimultak az idegei, Anna és Balázs nyomozásba kezdett. Milli is segíteni akart. Lázasan szaglászott és hamar rábukkant a házból az utcára vezető sáros csizmanyomokra. Ugatni kezdett, hogy felhívja magára a figyelmet. A család a nyomok után eredt, de azok az utca végén elfogytak.
– El kellene mennünk Lappföldre! – kiáltotta Balázs.
– Miért? – kérdezte Rozi.
– Mert a Mikulás ott lakik, te butus! Ott találhatjuk meg a magyarázatot a történtekre.
Anyáék egymásra néztek, de a gyerekek olyan könyörgő szemekkel tekintettek rájuk, hogy végül beleegyeztek.
– Millinek is velünk kell jönnie! Ő találta a nyomokat. – jelentette ki Anna.
Ezzel anyáék is egyet értettek. Anya gyorsan szállást foglalt, Apa repülőjegyet vett. Eközben Balázs Apának és Anyának, Anna Balázsnak és magának, Rozi pedig Millinek és saját magának pakolt. Mikor végeztek a csomagolással, Anna berakta Millit a hordozóba és elindultak. A reptérre érve a bőröndöket felrakták egy futószalagra, de Milli velük tartott a fedélzetre. A gép hamarosan felszállt.
Pár óra múlva Lappföldön landoltak. A csomagjaikat összeszedték és hívtak egy taxit, ami a Mikulás háza melletti szállásra vitte őket. Lélegzetelállító volt a behavazott táj. A Mikulás háza egy óriási mézeskalács házra hasonlított. Milli oda is szaladt kurta lábacskáin, hogy megkóstolja. Persze Rozi azonnal követte a példáját. Csodák csodája, a ház valóban mézeskalácsból volt!
Benéztek a ház mellett álló műhely ablakán, és látták, hogy a falon mindenfelé táblák lógnak. Anna felkiáltott:
– Nézzétek csak azt a nagy piros táblát!
Mindannyian arra fordultak, és nagy meglepetésükre ez a felirat állt rajta: „A mikullás llyó hejjen vann a kamrábbann. Avilág legllyob bünőzöllye: Finn.”
– Mi van oda írva? – nyavalygott Rozi, aki még csak nagycsoportos volt az óvodában. Balázs felolvasta neki.
– Kinek van terve? – kérdezte Anna.
Mindenki meglepetésére Rozi szólalt meg:
– Én bemászom az ablakon, és megkeresem az igazi Mikulást. Milli megharapja Finn fenekét, a többiek elfogják és hívják a rendőröket.
Ezt mindenki jó ötletnek tartotta. A kislány besettenkedett a műhelybe. Hamar megtalálta a kamrát, belépett, de az ajtó óriásit csattant, amikor becsukta, pedig próbált nagyon óvatos lenni. A műhelyben rejtőzködő bűnöző ekkor odaugrott, és kinyitotta a kamraajtót. Amikor meglátta a rettegő Rozit, (ő maga sem tudta, miért) felüvöltött:
– Betörő!!!
Milli hallotta ezt, és mivel imádta a gazdáit, bemászott, Finn mögé settenkedett, ugrott egy méretéhez képest hatalmasat, és beleharapott Finn hátsójába. Az álmikulás most fájdalmában üvöltött fel, a „plafonig” ugrott ijedtében, és véletlenül leverte az egyik tábláját, amin ez díszelgett: „A mikullás hüjjje.” Sajnos a „műalkotás” éppen Milli buksiján landolt. A kutyus ájultan terült el. Ekkor berohant a rémült Anna és Balázs, nyomukban a kevésbé rémült szüleikkel. Míg Balázs és Anna Millit élesztgette (sikeresen), Apa megkötözte Finn kezét és lábát, Anya pedig hívta a rendőrséget. Ezután már előmerészkedett a kamrából Rozi a hálás Mikulás és több száz boldog manó kíséretében. Hamarosan megérkeztek a rendőrök és elvitték Finnt.
A család végre visszamehetett a szállásra. Pár napig még teleltek Lappföldön. Milli közben összebarátkozott Mankával, a kisiskolás manóval, akinek a Mikulás megengedte, hogy karácsonyig velük maradjon. A gyerekek és Milli számára ez volt a legnagyobb ajándék, pedig a Mikulástól kárpótlásul és hálából a segítségért rengeteg játékot, könyvet, édességet (és jutalomfalatot) kaptak. Manka csíntalan manó volt, és minden nap okozott valami galibát a házban – de ez már egy másik történet.
