Április 3.-án korán reggel indultunk az iskolánk elől és egy kb. 4,5 órás buszút vette kezdetét az első nagyobb megállónkig, Mariborig. Az út nyugiban telt, a korai indulás miatt többen aludtak, esetleg olvastak, zenét hallgattak, de összességében azért mindenkiben ott volt az izgatottság is. A városnézést egy gyors pisiszünettel kezdtük, aztán mindenki csoportokba vagy párosával kapott egy térképet és kezdődhetett is a város felfedezése. Az 1 órás látogatás alatt megnézhettünk gyönyörű templomokat, kis sétáló utcákat és természetesen az ott hömpölygő Drávát is.
Ezután a rövid pihenő után gyorsan visszaszálltunk a buszra és kezdődött is a 2 órás út Bledig. Bledbe érkezve rögtön egy nagyon izgalmas programon vehettünk részt, ugyanis pletnázni (kb. 20 fős gondola) mentünk a Bledi-tavon. Szerencsére nagyon jó időnk volt, ezért a hajókázás zavartalanul telt, majd megálltunk a tó közepén lévő szigeten, ahol megnézhettük a templomot és körbejárhattuk a partot. Végül visszamentünk a buszhoz és robogtunk is tovább a szállásunkra, ahol egy finom vacsora várt ránk.
A második nap reggelét egy gyors, de kiadós reggelivel kezdtük és indultunk is az aznapi első úticélunkhoz, Monte San Michele-be. Itt elsőnek egy kis múzeumot néztünk meg tele érdekesnél érdekesebb I. világháborús tárgyakkal, majd kb. 10 perc út után felértünk egy nagyobb múzeumhoz ahonnan ki lehetett látni a régi frontvonalakra is. A múzeumban elsőnek egy VR-szemüveg segítségével utazhattunk az időben és visszakerülhettünk az első világháború világába, majd felpróbálhattunk olasz és magyar sisakokat is. Ezek után betekinthettünk egy barlangrendszerbe is és rengeteg érdekességet megtudhattunk az itt látottakról dr. Stencinger Norbert tanár úrtól, végül megkoszorúztuk a katonai emlékművet és már mentünk is tovább. A következő megállónk a Visintini Magyar Kápolna megnézése és felszalagozása volt, ezt elhagyva a Miramare kastélyt és annak az óriási parkját jártuk körbe, ahol legszívesebben mindenki még órákat töltött volna, hogy felfedezhesse az egész területet. A napot végül Triesztben zártuk, ahol nagyon finom tésztákat és egyéb ételeket ehettünk,illetve megnézhettünk egy óriási templomot és akár a tengerpartra is kiülhettünk.
A harmadik napot rögtön egy kb. 1,5 órás buszúttal kezdtük, hogy eljussunk Kobaridba. Ott elsőnek egy világháborús múzeumot jártunk végig, majd a Soca (olasz nevén: Isonzo) folyó mentén elsétáltunk egy gyönyörű vízesésig, ahol aztán mindenki leesett állal csodálta a tájat és az élénk kék színű folyó vizét. Innen az utunk Goriziába vezetett, ahol elsőnek a várat néztük meg, majd mindenki szabadon sétálhatott, ehetett, vásárolhatott a városban. A szállásra visszaérkezés és a vacsora után minden szobában kezdődött a rendrakás és pakolás, ugyanis másnap reggel indultunk is haza.
Az utolsó napon reggel kijelentkeztünk a szállásunkról, gyorsan megreggeliztünk és indultunk is. Hazafelé az első megállónk a Predjamai kastélynál volt, ami egy barlangba épített vár tele érdekességekkel, amiket az audio guide segítségével tudhattunk meg. A várban, aki eddig nem tette (meg az is, aki igen) beszerezhetett néhány szuvenírt vagy esetleg megkóstolhatott valamilyen tradicionális szlovén süteményt. Ezek után folytatódott az utunk egészen a következő megállóig, Celje-ig. Ebben a kisvárosban többen arra szánták az időt, hogy megebédeljenek, vagy egy kicsit feltöltődjenek a Száva partján és kinyújtóztathassák az elgémberedett végtagjaikat a hosszú buszút után. Végül mindenkinek szembe kellett néznie a maradék 4,5 órás buszúttal, amit a tanáraink egy kicsit izgalmasabbá tettek egy a kirándulásról szóló kvízzel. Az utolsó órákat már a legtöbben tényleg csak alvással töltöttük és próbáltuk kiélvezni az utazás utolsó perceit. Természetesen akármennyire akartuk tolni, mégiscsak hazaértünk Érdre, ahonnan mindenki bár eléggé fáradtan, de rengeteg élménnyel tért haza.
Innen is szeretném megköszönni az utat szervező és lebonyolító tanárainknak/tanárnőinknek, hogy egy rendkívül élménydús kirándulást szerveztek nekünk.
Józsa Gréta
Fotók: Komlósi Zsófi
