“Az utolsó Ambrózyd”
Elérkeztünk Böszörményi Gyula sikersorozatának az utolsó kötetéhez, ami egyben egy fájdalmas búcsút is jelent mindenki kedvenc félkarú bárójától és a századfordulós Budapest rejtélyes bűnügyeitől is. Mindez azonban egy méltó bűnüggyel zárul, ami talán az eddigi legzavarosabb és hátborzongatóbb eset!
1901 nyarán járunk, az ifjú Ambrózy házaspár pedig az eddigi legnehezebb feladattal találja szemben magát: együtt kell vezetniük a háztartást, koordinálniuk egy szedett-vedett személyzetet és emellett meg kell próbálniuk együtt élni. Nem igazán könnyű feladat, ezért is örülnek meg, amikor egy újabb bűnügyhöz hívják őket. A fiatal Budapest addigi leghátborzongatóbb és legvéresebb bűnügye bontakozik ki, a rendőrség pedig teljességgel tehetetlen. A friss házasok mindent bevetnek, hogy közös életük első nyomozása sikeres legyen és elkapják a tettest. (A regényt Gyula bátyó egy olvasójának az ötletére alapozva alkotta meg.)
Ez a regényfolyam utolsó kötete, ami odaszögezi az olvasót a fotelhez és nem ereszti. Csavaros, fordulatos történet, és egy olyan plot twisttel zárul, amire garantáltan nem számított senki. Röviden így tudnám jellemezni anélkül, hogy részletekbe bontakoznék.
Különösen tetszett a szereplőkön érezhető jellemfejlődés. Érződött Richárdon is és Milin is, hogy az első kötethez képest rengeteget változtak, már csak abból a szempontból is, ahogyan egymáshoz állnak. Mili sokkal körültekintőbb lett és kevésbé kislányos a gondolkodása. Richárd pedig sokkal nyitottabb és egy egészen emberi, kedves, már-már romantikus oldalát is megimerhetjük. Egyetlen negatívumként azt tudnám felhozni, hogy a szerethető mellékszereplők (pl. Márika, Herrdoktor) nagyon rövid és szinte lényegtelen szerepeket kaptak.
Az egyik kedvenc idézetem a regényben, amikor visszatekintünk az első kötetbe egy pillanat erejéig: “– Magával megismerkedni is veszélyes volt – feleltem –, hisz rögtön áthajtott rajtam a bérkocsijával, így köszönve jó napot, és lám, mégis itt vagyok!” Mintha az első kötet és ez a jelenet fényévekkel korábban lett volna, pedig alig egy éve olvastam el, a történet szerint pedig kicsit több, mint egy év telt el az első és az utolsó kötet között.
Bevallom őszintén, eleinte féltem, hogy milyen lehet a regény, hiszen egy olvasói ötlet alapján lett megalkotva. De szerencsére kellemesen csalódtam, sőt! Sokkal izgalmasabb volt, mint arra számítottam volna és bánom, hogy ilyen rövid lett.
Az pedig különösen rossz, hogy már biztosan nem készül folytatása a történetnek, hiszen Böszörményi Gyula 2022-ben meghalt, sok olvasó legnagyobb bánatára, hiszen remek író volt, akinek biztos jobbnál jobb ötletek pattantak volna ki a fejéből.
Mindenesetre a regénysorozat méltó lezárásaként tekinthetünk A hullaházi skandalum című regényre, ami inkább megmosolyogtatott az utolsó soraival, mintsem megsíratott volna, így sokkal boldogabban engedtem el.
A regénysorozat jelenleg is kiemelt helyet élvez a könyvespolcomon (saját polca van, egyelőre mást még nem tettem mellé), és reményeim szerint a továbbiakban is így lesz. Biztos, hogy le fogom még emelni a polcról, hogy ismét elmerülhessek a századfordulós Budapest bűntényeiben és beleshessek az Ambrózy-villa falai közé.
