Január 22.-én lezajlott iskolánkban a már sokadjára megszervezett Üstökös láng kreatív írás verseny. A szokásokhoz híven ebben az évben is több kategóriában lehetett nevezni. A novella kategóriát idén két kilencedik D-s tanuló nyerte: Módler Zorkával és Marton-Timár Linával beszélgettem a versennyel kapcsolatos élményeikről.
***
Titeket rögtön megfogott ez a verseny vagy csak később gondoltatok arra, hogy beneveztek rá?
Marton-Timár Lina: Engem már az elején megfogott, mivel én tavaly kezdtem el történeteket írni, amikből remélhetőleg könyv lesz a későbbiekben, és nagyon jó lehetőségnek láttam, hogy kipróbáljam magam.
Módler Zorka: Már korábban is írogattam történeteket. Amikor hallottam a versenyről, biztos voltam benne hogy, nevezni fogok.
A kategóriák között volt a versírás, zeneszerzés és a próza/novella írás. Miért pont novellaírás mellett döntöttetek?
MTL: A versírást én már régebben próbáltam, és akkor többen mondták, hogy nem lett túl jó a vers. Ezért aztán nem próbálkoztam vele, inkább olyanban neveztem, amiben jártasabb vagyok. Zenét szerezni? Van már pár dalszövegem, csak nem tudok sajnos hangszeren játszani, de majd szeretnék.
MZ: Amikor hallottam a versenyről, egy rövid, frappáns, vidám történetre gondoltam és az a novella kategóriába fér bele.
Volt bármi külön motivációtok arra, hogy megírjátok a novelláitokat? pl: szülők, bizonyítás, írói példakép stb.
MTL: Írói példaképeim vannak, és lehet, hogy az is motivált. Egyébként Kertsin Gier és Natalia Sherba azok. Nagyon ajánlom a könyveiket! A fő ok viszont az volt, hogy valami szépet írjak. Benne vannak a gondolataim, illetve egy félelem is. Hogy az életem elmegy mellettem és nem érek el semmit, nem is élvezem. Erre szerettem volna felhívni az olvasók figyelmét, hogy éljenek. Mert végülis csak egyszer élünk. És örüljünk az apró dolgoknak is. Ne befolyásoljanak a régmúltban történt szomorú dolgok.
MZ: Ki szerettem volna próbálni magam versenyhelyzetben. Magamnak akartam bizonyítani és ki akartam deríteni, hogy a közönségnek is tetszik-e amit írok.
Kb mennyi időbe telt megírni a történeteket?
MTL: Olyan 3-5 órába.
MZ: Egy délutánban került megírni, de utána még változtattam rajta néhány dolgot.
Zorka, a te novellád egy egészen különleges témában és szemszögben megírt mű. Honnan jött ez az ötlet?
MZ: Azoknak szerettem volna üzenni, akiknek nincsen kutyájuk. Szerintem így átérezhetik, hogy milyen a kutyák élete.
Van bármi valóság alapja annak amit a kutya szemszögéből megírtál, esetleg saját kutyád egy napját írtad le vagy az egész csak a képzeleted szüleménye?
MZ: A kutyám egy napját írtam le, azt gondoltam, ilyen gondolatok járhatnak a fejében.
Míg Zorka írása egy téli szombat idilljét mutatja be, Lina, a tiédről ezt már nem lehet elmondani. Egy sokkal komolyabb történetet olvashatunk tőled. Az elejétől tudtad, hogy egy komolyabb hangulatú novellával jelentkezel a versenyre?
MTL: Igen, már az elejétől tudtam. Először azon izgultam, hogy vajon elég lesz-e az elvárásoknak, jól vannak-e megfogalmazva a párbeszédek, a leírás stb. A verseny előtti héten rámjött egy izgatottság, illetve a bizonytalanság is. Hogy nem lesz-e túl elvont novella, fel is kell még olvasni, estleg nem értik a történet lényegét. Inkább egy szép művet szerettem volna beadni. Amitől egy kicsit elgondolkodsz, de mégis jobban érzed magad.
A novellád egy nagyon fontos dologra – az élet élvezésére – világít rá. Miért pont ezt a témát választottad arra, hogy beleírd a történetbe?
MTL: Igazából nem tudom. Csak úgy jött. Csak azt tudtam, hogy nekem ezt így valahogy meg kell osztanom. Nem túl rányomulósan, csak úgy, hogy tudjanak róla. Azért, hogy eszükbe jusson később is az olvasóknak. Meg, ugye félelmen alapul, hogy nagyon félek attól, hogy nem tudok úgy élni, ahogy szeretnék, kiélvezni a pillanatokat. Mert egyszer minden elmúlik. És ameddig lehet, én szeretném élvezni. És szeretném, ha mások is élveznék. Ha sok a probléma, akkor is. Mindig van valami apró kis dolog, amitől boldogok lehetünk. A kis dolgok is fontosak.
Milyen érzések kavarogtak bennetek amikor kiderült, hogy a díjazottak között vagytok, és a felolvasás közben?
MTL: Nagyon meglepődtem, és nagyon boldog voltam. Nem gondoltam volna, hogy bekerülök, főleg mert eléggé elvontnak éreztem a novellám. Zorkának egyértelmű volt, hogy díjazott lesz, mert neki tényleg nagyon jó volt a története és nagyon aranyos is volt. Szerethető novella. Az első olvasás után a kedvencem lett. A felolvasás előtt nagyon izgultam, de amikor már ott álltam kint és elkezdtem olvasni, csak a történetre koncentráltam. Azokra az érzésekre, amik bennem keringtek íráskor, és mikor végeztem a felolvasással akkor megkönnyebbültem, akárcsak a történet végén a főszereplő.”
MZ: Nagyon örültem, amikor kiderült, hogy díjazott lettem, büszke voltam magamra. A felolvasás előtt eléggé izgultam, utána már nem, mert tudtam, hogy valamilyen díjat biztosan fogok kapni.
Számítottatok arra, hogy (bár döntetlenként, de) ti kapjátok az Aranyalma Díjat, ami azt jelenti, hogy kilencedikesként ti írtátok az egész iskolában a legjobb novellákat?
MTL: Én egyáltalán nem. Amikor ott ültünk a díjkiosztón, és már csak mi voltunk hátra, akkor arra gondoltam, hogy: mindent vagy semmit. Végül is ha nem sikerül, akkor újrapróbálkozhatok. Nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy a legjobb barátnőmmel elsők lettünk. Tényleg nagyon boldog voltam, és büszke is, hogy mind a kettőnknek sikerült egy kis álmot teljesítenünk.
MZ: Egyáltalán nem számítottam az aranyalma díjra. Még most sem tudom feldolgozni, hogy kilencedikesként (döntetlenben) a legjobb novellát írtam az iskolában.
Köszönöm a válaszokat Zorkának és Linának. Zorka írását itt olvashatjátok, Lina novelláját pedig a többi díjazott művel együtt hamarosan megtalálhatjátok nálunk. Stay tuned :))
Józsa Gréta
Képek és borítókép: VMG Stúdió
