Igyekeztem Valentin-napra valami szórakoztató dolgot találni nektek, drága olvasóinknak. A Valentin-nap története kissé unalmas és nem elég szaftos, Valentin-napi szokásokból nincs sok. Így végül megintcsak arra jutottam, hogy írom, ami eszembe jut. Talán egy véleménycikkhez áll a legközelebb. Összeségében mégis azok fognak legjobban szórakozni rajta, akik értetlen, kissé kiábrándult fejjel néznek a csillámhányós, egymás vállán alvó, rózsát kézre fogó párokra, és boldogan mennek haza a macskájukhoz TZ-re tanulni, majd titokban romantikus filmeket nézni.
Bár azt mondtam, nem fogok a szerelmesek világnapjának történelméről értekezni, azért ide belinkelek nektek egy oldalt, ami mesél róla, ha kíváncsiak vagytok.
Hosszú, alapos kutatás során kidolgozott valentinnap-modellem szerint február 14-én két nagy csoportra oszlik az emberiség, amiken belül aztán számos alkategória van. A két kategóriát „Lesz kivel enyelegnem” és „Egyedül halok meg” fantázianévvel láttam el.
(1) A Valentin-napot eredetileg a „Tócsa”-csapatra tervezték. Talán ez a név egy kissé passzív-agresszív húzás tőlem, de vállalom a kockázatot, hogy a megsértett romantikus felek elhervadt rózsaszálaikkal megdobálnak. Ők azok, akik nemcsak ma, hanem az év további 364 napján is egybeolvadnak egymással. Nem lehet meghívni valahova az egyiket anélkül, hogy a másik a kezéhez – vagy a szájához – ragadva vele ne tartson. Ők boldogok, kényelmesek, nem érdekli őket semmi más. A programjuk valami nagyon romantikus, a mozitól a gyertyafényes vacsoráig mindent el lehet képzelni.
(2) Tudományos modellemben Főszereplőknek nevezem azokat a párokat, akik nem rózsaszínnek látják a Valentin-napot, hanem mondjuk világoszöldnek. Ők nem ünnepelnek, csak kihasználják az ürügyet, hogy együtt lehessenek délután. A suliban távolságtartóan dobálóznak egy radírral, aztán vesznek mekit és elviszik a Záportározóhoz, ahol belógnak a játszótérre és kiülnek a csúszda tetejére megenni zsákmányukat.
(3) A következő az „Á, ő nem szereti a Valentin-napot”. Amikor valaki ezt mondja, látszik az arcán a csalódottság és a lemondás, hiába igyekezik leplezni. Titokban nagyon szeretett volna egy virágot vagy egy filmezést, de nem akarja erőltetni. Ki tudja, hogy aztán meglepetés éri-e, vagy tényleg nem elsődleges a párjának, hogy a másikat megmosolyogtassa.
(4) Meg ne feledkezzünk azokról a személyekről, akik ugyan nincsenek kapcsolatban, de amikor szóba kerül a Valentin-napozás, sejtelmesen elmosolyodnak és titokzatosan hallgatnak. Ők a Szívtiprók. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de szerintem ez a legizgalmasabb kategória. Ők azok, akik számítanak bármire a dökösök által szervezett kupidópostától, és akiktől számítunk arra, hogy fő igénybevevői is lesznek a szolgálatnak. Délelőtt egyedül jönnek a busszal, délután pedig 1-99 hódolóval lépnek ki az iskola kapuin.
(5) A személyes kedvenceim azok, akik nemrég váltak a „Lesz kivel enyelegnem” csapat tagjává, és kissé megszeppenten állnak ahhoz a tényhez, hogy nem kell a macskával tölteni a délutánt. Ők tényleg aranyosak.
(6) Térjünk most át az emberiség szingli felére. Köztük vannak a „Valentin-nap nem csak a pároké” típusú emberek. Óránként elmondják azt, amiről nevüket kapták, és ha ellentmondasz nekik, előrántják franciakockás füzetüket, amiben éppen erre az esetre le van írva minden valaha elhangzott gondolat, ami az álláspontjukat erősíti. Optimisták, nagyon kedvesek és neked is hoztak csokit. Szerintem nincs igazuk. De erre kicsit lejjebb kitérek.
(7) A legtöbb fantáziát a „Savanyú a szóló” csapat elnevezésébe tettem. Talán éppen azért, mert én is azoknak a táborát erősítem, akik unottan figyelik a dökösöket, amint kiszállítják a leveleket, vagy nézem az instasztorikat és húzogatom a számat. Nem kell sokat magyaráznom, azt hiszem. Ezek az emberek romantikusan elég demotiváltak lesznek attól, hogy aranyos embereket látnak, és nem ritka, hogy kissé bunkó, de nagyon mulatságos megjegyzéseket tesznek. Sokukat nem is tudnád elképzelni valakivel enyelegve, de titokban ők örülnének legjobban a Valentin-nap nyújtotta lehetőségeknek.
(8) A Szingli és Magabiztos csoportot nem véletlenül szedtem nagy kezdőbetűkkel. Amint megismeritek általános jellemzésüket, érteni fogjátok. A Szinglin és Magabiztosan élő emberek reggel rózsaszín parfümillattal libegnek el a porta mellett, és tudják jól, semmiképp sem a túlzásba vitt illatszer az oka annak, hogy az emberek fuldokolnak körülöttük; kizárólag lélegzetelállító aurájuk tehet róla. Öltözékükkel valójában nem határozott szingliségüket akarják kihangsúlyozni, hanem azt, hogy elszántak és elérhetőek! Hajuk zselés vagy ott a full glam az arcukon, és persze jól is néznek ki, de biztos akad valaki, akinek a száján kicsúszik egy lesajnáló megjegyzés, hogy „nézd már, hogy kicsípte magát!” Kedves Szinglik és Magabiztosok, ne foglalkozzatok az utálókkal. Biztos csak irigyek rátok.
Ha sikerült bármelyik kategóriával azonosulnod, menj át Instagramra, miután elolvastad a cikket. Első számú rajongói oldalunk készített egy szavazást a Valentin-napi típusokkal kapcsolatban.
A következő véleményeket mindenki hallhatta már valamelyik barátjától, de korábban is említettem: a Valentin-nap nemcsak a pároké, hanem a barátoké és a családé is. A másik meg a: „nem értem a koncepciót, ugyanúgy szeretned kéne azt az embert az év másik 364 napján, nem csak Valentin-napon”. Ezekkel az emberekkel nem értek egyet. A Valentin-nap nem a szerettek, hanem a szerelmesek napja. Ez nekik van. Lehet, persze, hogy valaki valamikor tudományosan bebizonyította, hogy bizony nem csak a pároknak lett kitalálva, de én neki akkor sem hiszek. Szerintem ez a nap igenis arra van, hogy akinek van kivel ünnepelni, az látványosan megteheti, indokoltan emlékeztetheti magát és másokat is arra, hogy milyen szerencsés. Akinek meg idénre nem jöttek össze a dolgok, az hagyja csak nekik, hogy érvényesüljenek. Az év többi napján nyugodtan mondhatjuk, hogy „ne itt szeressétek egymást”, de ilyenkor kibírjuk enélkül. Semmi kivetnivaló nincs abban, ha ezen az egy napon nagyon nyilvánosan szeretik egymást. El tudod tölteni a napot rózsaszín ködben még akkor is, ha neked ez inkább csak szmog.
Mindezeket tartom, mégis azt gondolom, hogy ha nincs kivel ünnepelned, akkor is lehet ez az alkalom az okod, hogy észrevedd és értékeld, ami körülvesz. És persze ha ez számodra azt jelenti, hogy elviszed magadat egy szeretett helyedre, vagy megajándékozod a barátaidat, vagy ítélkezel a párok felett, vagy elmulatod a bánatodat, akkor azt. Ha fölényes daccal felszeged az orrodat és ignorálod az egészet, akkor tedd azt. De ahelyett, hogy magányosan keseregnél és a valentinnapozókkal szurkálnád a szemedet, inkább áldozd ezt a napot arra, hogy megfigyeld a sok szeretetet, ami körülötted van. Egy pici kis szeretet benne van abban, ahogy összenézel valakivel, hogy „ez hülye”. Benne van abban, ahogy először hallasz valakit gitáron játszani, és hiába ismered évek óta, fogalmad sem volt, hogy szereti ezzel tölteni az idejét. Benne van abban is, hogy ma nem kell ingát futni, pedig egész csarnokban vagytok. Vagy abban, hogy valaki megtapsol, amikor betaláltál a kukába az alufóliagolyóval. Abban, hogy valaki emlékezett a kedvenc zenédre vagy egy sürgős helyzetben a telefonod jelszavára. Abban, ahogy felragyog a néni arca, mikor átengeded neki a helyedet a metrón, és még abban is, ha mérgelődik, hogy nem olyan öreg. Amikor a kerekesszékes úrnak, aki leszállna a buszról, helyet csinálnak és segítenek a körülötte állók. Benne van az első korty kávédban egy kiadós töritézé után. Meg abban, hogy valaki a 206-osban szó nélkül feláll és behúzza a függönyt, mert észreveszi, hogy hunyorogsz a naptól. Benne van a barátaidban, igen, még abban is, aki hazudott neked, még abban is, aki összejött az exeddel. Akivel összenéztek és röhögtök, akivel csak egyetlen belsős poén köt össze, akivel rég beszéltél, de tudod, hogy legközelebb egy fél nap sem lesz elég befejezni a mesélést. Mondd meg nekik, hogy nem is olyan rossz, hogy ott vannak. Mondd meg annak az embernek is, aki eszedbe jut arról a szóról, hogy Valentin. Nem a szingliké február 14., de senki nem mondta, hogy nem ihletődhetnek meg belőle!
most névtelen maradok
