Meg kell mondjam őszintén, ez a könyv azon regények közé tartozott, amit nagyon sokáig nézegettem, hogy elolvassam-e. De mint majdnem minden regényben, ebben is kellemesen csalódtam. És mégis miről szól?
Egyik főszereplőnk a 12. osztályos Péterfi Krisztina, aki kitűnő tanuló, az iskola legnépszerűbb diákja, a tanárai szeretik, az apja pedig a polgármester. Azonban van egy titka, amit csak legjobb barátja, Lévay Viktor, azaz Viki tud: hetente háromszor táncolni járnak a régi leégett posztógyárba. Az egyik alkalommal, amikor Viki nem jön el a próbára, felbukkan egy Kornél nevű srác. Kriszti és Kornél egy ideig kerülgetik egymást, majd Kornél javaslatára Kriszti megmutatja az iskola és a szülei előtt a tánctudását.
A regény másik főszereplője Fekete Orsolya, akit mindenki csak Tragédiának becéz. Senkinek nem mutatja a
valódi arcát, kivéve Esztert, a legjobb barátnőjét.S Orsi rossz tanuló, szinte minden nap kiköt az igazgatónál valamilyen okból kifolyólag és mindenkivel bunkó, aki hozzá mer szólni. Ezen kívül verekszik, cigizik, káromkodik – egyszóval minden szülő rémálma. De Orsit az anyja soha semmiért nem szidja le. Orsi számára egy új tanuló, Márton Olivér hozza meg a változást. Olivér eleinte Orsi agyára megy, de mind tudjuk, hogy a szeretetet és az utálatot csak egyetlen, vékony vonal választja el egymástól.
Alapvetően nem bonyolult a történet, de nyilván vannak benne csavarok, érdekes szereplők és minden, ami ilyen népszerűvé teheti a regényt. Dórától már volt szerencsém korábban a Bolyongót, illetve a Helena-trilógiát is elolvasni, szóval számomra elég kedvelt íróról beszélünk. Szóval ha valaki, akkor Dóra is azok között az írók között van, akik tudják, mitől jó egy regény. Ez pedig egy kis plusz érdekesség azok számára, akik kíváncsiak az írónő munkásságára: nemrégiben jelent meg a Bolyongó folytatása, a Rúnatánc, ami különálló regényként is elolvasható. Hozzáteszem, hogy nekem már a polcomon van.
Na de vissza a Tükörlelkekhez. A szereplők élete eléggé bonyolult: Krisztit még régebben örökbe fogadták, ami miatt úgy érzi, meg kell hálálnia mindezt a szüleinek. Orsi családi háttere sem egyszerűbb. Az ő édesapja öngyilkos lett, amit Orsi látott is. Azóta az anyjának új barátja van, aki mindig beleköt a lányba, Orsi pedig visszavág. A regény címe pedig pontosan tükrözi a két főszereplő viszonyát: különböznek és utálják egymást, mégis egyformák valamennyire.
Én úgy gondolom, hogy megéri elolvasni a könyvet, már csak azért is, mert szinte minden főbb karakternek megvan a maga családi problémája. Eszti apja nagyon sokat van távol, Olivérnek hétvégente dolgoznia kell, hogy eltartsa a családját, Kornélnak pedig annyira sok tanulnivalója van, hogy alig alszik valamennyit. Személy szerint nekem Kriszti karaktere sokkal szimpatikusabb volt, de ezt embere válogatja. Nyilván megértem azt is, hogy Orsi karaktere miért olyan amilyen, ez egyszerű szimpátia.
Viszont ezt még így a végén, egyfajta érdekességnek. Nem tudom, észrevette-e valaki rajtam kívül, de Dóra úgy “párosította” össze a karaktereket, hogy a nevük kezdőbetűje ugyanaz. Orsi és Olivér, Kriszti és Kornél. Valószínűleg ennek semmi jelentősége nincs, és csak véletlen volt, csak gondoltam érdekes lehet.
Így végszónak annyit, hogy szerintem érdemes elolvasni a könyvet, hiszen jó a történet, jók a karakterek – minden jó. A regénynek van folytatása is, hiszen ez egy duológia (két részes könyvsorozat). Ha be kéne skatulyázni, abszolút YA (Young Adult) kategóriába raknám és leginkább a 15-17 éves korosztály számára ajánlom, hiszen (legnagyobb részben) a tinédzserek problémáival és konfliktusaival foglalkozik.
Szabó Dorottya
