A szalagavató előtti napon készítettem egy interjút Sajbán Pannival, a 11-es évfolyamtánc ötletgazdájával, aki örömmel igent is mondott a felkérésemre. Eleinte mindkettőnknek furcsa volt, hiszen Panni még nem adott, én pedig még soha nem készítettem interjút. De lássuk, mi is lett a végeredménye.
Hogyan jött az ötlet, hogy idén is legyen 11-es évfolyamtánc a szalagavatón?
Hát ez ugye hagyomány, hogy a 11-esek minden évben készülnek műsorral a végzősöknek, ez is egy ilyen ajándék, egy búcsú produkció. Igazából nyáron, a biciklis vándortáborban beszéltem először erről az igazgatóhelyettessel, Solti Gabriella tanárnővel, hogy van ez az ötletem, hogy a Troublemaker-re táncoljunk, mivel amikor mi voltunk gólyák, az akkori 6.E-sek a gólyabálon erre a dalra táncoltak nekünk. Ezt egy ilyen keretbe foglalva szerettük volna megköszönni nekik, hogy sok-sok éven keresztül a testvérosztályunk voltak, illetve az egész tizenegyedik évfolyam nevében szerettünk volna elbúcsúzni a 12-esektől.
Nagyon jó ötlet volt szerintem, örülök neki, hogy ezt így kitaláltad. Tudom, hogy a koreográfia összerakását másokra bíztad. Hogyan döntöttétek el, kik legyenek a „tanárok”?
Megmondom őszintén, én nem vagyok az a nagy táncos, de nagyon szeretek táncolni, és igazából DÖK-ösként sok ismerősöm van az évfolyamból is. A tanárok is a segítségemre voltak, kérdeztem Krúdy tanárurat, Gabi nénit, hogy ők kiket ajánlanának nekem, kik tudnának nekem segíteni.
Eleinte a Just Dance-et gondoltunk, hogy erre milyen jó lesz táncolni, de nagyon nehéz volt és tudtuk, hogyha azzal állítunk oda, hogy tessék, ezt kell megtanulni, valószínűleg sokkal kevesebben jelentkeztek volna. Emiatt szükség volt arra, hogy átalakítsuk egy picit, emiatt pedig mindenképp olyan embereket szerettem volna találni, akik ebben szívesen részt vesznek és még a betanításban is besegítenek. Öt osztály ugyanis sok, és egyedül sem megcsinálni, sem koordinálni nem tudom. Ezért esett a választásom az A-ból és a C-ből két-két tornász-táncos lányra, illetve még az E-ből egy barátnőmre, Jázminra, aki végül kitalálta az alapját ennek a koreográfiának.
Aki ott volt a próbákon, az tudhatja, hogy a szalagavató előtt egy héttel lett kitalálva, hogy Havasi Tomi énekeljen. Ezt miért változtattátok meg ilyen hirtelen, vagy ez hogy jött?
Alapvetően ez mindig is így volt, csak a táncosok nem tudtak róla, ez feléjük nem lett lekommunikálva jól vagy éppen sehogy sem. A lényeg az, hogy ez tervben volt, de mivel Tomi le van szerződve színházakhoz, és a folyamatos egyéb próbái miatt nem tudott itt lenni az iskolai próbákon, ezért nem volt lehetőségünk megnézni együtt az egészet. Az első ilyen közös próba akkor lett volna, amikor Tomi beteg lett, szóval folyamatosan csak csúszott és csúszott, ezért sikerült csak ilyen későn összepróbálni Tomival. De igazából már nyár óta úgy volt, hogy lesz hozzá élő zene, ezzel viszont megnehezítettük szegény táncosok dolgát, mert nem olyan könnyű élő zenére táncolni.
Igen, azt mi is észrevettük.
Igen, de remélem, mindenki fogja élvezni, mert nagyon sok energiánk meg munkánk van benne, és szerintem mindenképp ez egy nagyon szép ajándék a végzősöknek.
Az utolsó, talán a legfontosabb kérdés. Szerinted mennyire lett jó a koreográfia? Élvezted-e te is megtanulni?
Én nagyon élveztem ennek a megalkotását, betanítását, tényleg. Új embereket még mindig meg tudtam ismerni az iskolában, és annyira feltölt, hogy ennyi jó emberrel vagyok itt körülvéve. Szerintem nagyon jól összeraktuk a térformákat is, tök jól beálltak a lányok is, nagyon rugalmas és együttműködő volt mindenki. Tényleg már csak az kell, hogy mindenki úgy jöjjön, hogy ők is élvezik, ők is szeretik csinálni, és jól érzik magukat, miközben táncolunk.
Szabó Dorottya
