A következő hetekben az idei Üstökös Láng verseny döntőseinek írásait fogjuk megjelentetni az újság felületén, amely során mind láthatjátok, hogy milyen izgalmas és érdekes történetek szoktak bekerülni a versenybe. Jó szórakozást a novellákhoz, versekhez, művekhez!
A titkos kapu
egy történet, Baky Liza tollából
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy nagy odvas tölgyfa. Ebben a fában lakott egy tündér család. A tündér család öt tagból állt: Maja, Lilla, Zselyke, Anya és Apa. Apa csak a nyári szünetben jött haza, mert dolgoznia kellett egy messzi helyen.
Nem messze tőlük volt egy titkos kapu, amiről egy legenda is szólt. Amikor már nagyobbacskák voltak, anyukájuk elmesélte nekik ezt a legendát:
– Képzeljétek el, hogy ennek a kapunak az egyik felén a mi világunk van, de a másik felén a sötét erő lakozik. Már több tündér megpróbálta legyőzni ezt a fajta erőt, de mind életüket vesztették. Ne menjetek a kapu közelébe! – figyelmeztette őket anyukájuk.
– Rendben Anya! – mondták egyszerre a testvérek.
Másnap, reggeli után kimentek a kristálytömbökkel teli kristályparkba játszani. Még nem nőtt ki teljesen a szárnyuk, ezért gyalog mentek. Jót játszottak, majd hazamentek ebédelni. Anya finom húslevest és baracklekváros palacsintát készített. Miután jól belaktak, ebéd utáni pihenésképpen elmentek egy kicsit olvasgatni közös szobájukba. Maja hirtelen megszólalt:
– Szerintetek mi van pontosan a kapu túloldalán?
– Ez egy jó kérdés! – mondta Lilla.
– Lehet, hogy egy sárkány! – fantáziált Zselyke.
– Nem, inkább egy szellem! – kiáltott fel Maja.
– Dehogyis, egy denevér! – vágta közbe Lilla.
– Elég legyen a találgatásból! Van egy jó tervem. – mondta Zselyke.
A kis tündérek eltervezték, hogy amikor besötétedik, megszöknek otthonról és kiderítik, mi van a kapun túl. Nemsokára beesteledett. Elmentek szobájukba és úgy tettek, mintha aludnának. A hátizsákjaik már ott voltak az egyik sarokban, ahol anya nem láthatja meg.
Hamarosan anya is elment aludni. A tündérkék megvárták azt a pillanatot, amikor már hallották anyukájuk mély alvásra utaló horkolását és kisurrantak a tölgyfaajtón. Odakint kukk sötét volt.
Szerencsére a hátizsákjukban nem csak kötél és kulacs volt, hanem még elemlámpa is. Maja felkapcsolta azt és elindultak a kapu irányába. Nemsokkal később meg is érkeztek. A kapura egy rövidke mondat volt írva. Mivel Maja volt a legidősebb, felolvasta:
„Köszöntelek a másvilág kapujánál!”
A tündérkék beléptek. Óriási volt a sürgés-forgás és mindenki valamiféle uralkodóról beszélt. Mindenütt denevérek és szellemek cikáztak. Az egyikük hátulról elkapta őket és egy másik terembe vitte a tündérkéket. Egy boszorkány ült a trónon. Bizonyára ő lehetett az az uralkodó, akiről az előző teremben mindenki beszélt. Az a szellem, aki ide hozta őket, meghajolt a boszorkány előtt és közben ezt mondta:
– Kökény főboszorkány! Újabb alattvalók érkeztek világunkba!- Köszönöm Hadvezér! Ezek pontosan milyen lények? – kérdezte a boszorkány.
– Nem tudom, de megkérhetem a könyvtárost, hogy nézzen utána. – felelt gyorsan a hadvezér.
– Rendben. – válaszolt Kökény.
– Te jó ég, nem ismertek fel minket?! Tündérek vagyunk! – szólt sértődötten Lilla.
– Jól van, te kis picúr! -mondta Kökény.
– Hadvezér, zárd őket egy üres szobába! – parancsolta a boszorkány.
A hadvezér felvezette őket az emeletre és kulcsra zárta az ajtót. Amikor a kis tündérek hallották, hogy elhalkultak a léptek, Maja megszólalt:
– Már értem, hogy Anya miért tartja ezt a világot olyan rossznak.
– Szerintem kovácsoljunk egy tervet! – javasolta Zselyke.
– Pont én is erre gondoltam! Már van is egy tervem. – mondta Maja.
Az ötlete az volt, hogy csalják csapdába Kökényt, majd törjék el a varázspálcáját. Varázserejüket használva zárják be egy kristálytömbbe, mert az törhetetlen. Megbeszélték, hogy még ma éjjel végrehajtják az akciót. Amikor elaludtak az őrök, kiosontak a trónterembe, felállítottak egy olyan csapdát, amelybe, ha belelép Kökény fent fog lógni a plafonon. Odagurítottak egy kristálytömböt is, amibe majd bezárják őt. Miután elkészültek, elbújtak egy láda alá.
Vacsora után az Uralkodó annyira peckesen jött be a trónterembe, hogy nem is vette észre az előtte rejtőzködő csapdát. Ennek köszönhetően már a kötélen csüngött. A tündérkék kihasználták a pillanatot, kivették kezéből a varázspálcát, darabokra törték és eldobták a sarokba. Elvágták a kötelet, majd a boszorkányt bezárták a kristálytömbbe.
Sikerült megszökniük az egyik nyitott ablakon. Hazáig futottak. Kertjükben már nagyon várt rájuk Mogli, a kutyájuk. Amikor beértek a házba, anyukájuk felsikított örömében, s azt mondta:
– Hol jártatok Kicsikéim? Égen, földön kerestelek Benneteket!
– Anyu, kérlek ne haragudj ránk! Megnéztük, hogy mi van a Titkos kapun túl. – vallotta be az igazságot Lilla.
– Nélkülem?! – kérdezte Anya. Meséljétek el részletesen, hogy mi történt ott veletek és hogy tudtatok megszökni?
A kis tündérek töviről hegyire elmeséltek mindent anyukájuknak. Elmesélték, hogy jártak túl a boszorkány eszén és hogy zárták őt egy kristálytömb fogságába. Elmesélték azt is, hogy a tervük végrehajtásával felszabadították az alattvalókat és minden varázslényt. A kapu kinyílt örökre, így szabadon távozhattak.
Anyukájuk szóhoz sem jutott a döbbenettől és a csodálattól. Szinte a szófogadatlanság miatt érzett mérge is teljesen elszállt. Büszke volt lányaira bátorságuk miatt. A tündérek megígérték, hogy ezután mindig szót fogadnak anyukájuknak.
A kis tündérek tette, békét és szabadságot hozott az erdő lakóira.
