Idén is megszervezésre került Maksa Katalin tanárnő által, immáron a hatodik Disputa Napok nevezetű vitaverseny iskolánkban. Ezen a népszerű és közkedvelt versenyen idén 28 csapat képviseli saját érveit két napon keresztül október 6-án és 13-án a gimnázium szinte minden osztályából. A mai nap a versenyen harmadik helyezést elért csapat egyik tagjával, Tölgyes Annával beszélgettem az ő személyes tapasztalatiról a verseny kapcsán.
Ebben az évben testközelből tapasztalhattam meg a disputa napok által nyújtott izgalmakat, mivel én is részt vettem a 9-10 évfolyamosok közt folyó viták egyikében. Először is kiemelném, hogy ez a verseny egy jó lehetőség azok számára, akik érdekes kérdésekről vitáznának, ugyanis én az idei vitatémákat nagyon lebilincselőnek tartottam, és az összes csapat nagyon jól vette az eléjük állított akadályokat. Az idei évben 28 csapat mérkőzik meg a győztesi címért, mind két napon egyenként 14-14 csapat. Október 6-án a 9. és 10. évfolyamokból érkező versenyzőké volt a főszerep, izgalmasabbnál-izgalmasabb viták keretein belül.
A rendezvényt Maksa Katalin tanárnő nyitotta, melyben sok sikert kívánt a versenyzőknek, majd a zsűri tagjai is szóltak a diákokhoz pár szót, tippeket adtak, valamint ösztönző szavakkal látták el megjelenteket. Ezek után nem volt már más hátra, mint hogy elkezdődjenek a viták.
Minden csapat 3 tagból áll, akiknek különbözőképpen kellett a témamondatokat állítaniuk vagy tagadniuk. Van, aki csapata érveit fejti ki és van, aki a másik csapatot zavarja össze frappáns kérdésekkel, ám mindegyikőjük csak akkor szólalhat fel, hogyha rájuk kerül a sor. Ugyan ez egy vitaverseny, nem az általános alapon vett vitát értjük alatta, mivel nem szólhat bele akárki akármikor, hanem minden résztvevőnek a sorrendjének megfelelően szabad nyilatkoznia.
Hét bravúros vita után a zsűri elvonult tanácskozni a továbbjutók kilétéről, akik két állító, valamint két tagadó csapatból álltak. Az állítók közül a 10. E osztály Fekete olivák, valamint a 9. B osztály Vitás csajok csapatai, a tagadók közül pedig a Trisputa csapata a 10. B-ből, illetve az Ellenállás a 10. A-ból jutott tovább.
A döntőben a Vitás csajok mérkőztek meg immáron tagadó szerepben a Trisputa ellen, a szerepeket pedig szintén felcserélve a Fekete olivák pedig az Ellenállás csapatával küzdöttek meg.
A döntő végeztével a zsűri tagjai ismét ülést tartottak, és végül a Fekete olivák csapata vitte el az első helyet. Második helyezett lett a Trisputa, harmadik a Vitás csajok, negyedik pedig az Ellenállás lett. Én innen is szeretnék minden csapatnak gratulálni, nem csak azoknak, akik bejutottak a döntőbe, mivel számomra minden vita megragadó és bravúros volt.
A Vitás csajok csapatából beszélgettem Tölgyes Annával, aki megosztotta velem a személyes tapasztalatait, és véleményét, az idei disputáról:
K. D.: „Anna, először is azt szeretném kérdezni, hogy hogyan érezted magad az első vitátok után?
T. A.: „Az első vitánk után elfogott egy ilyen felszabadultságérzet tudván, hogy vége, megcsináltuk, túl vagyunk rajta. Nagyon megkönnyebbültem, hiszen úgy éreztem, hogy viszonylag jól teljesítettünk, minden tőlünk telhetőt megtettünk a továbbjutás érdekében.”
K. D.: „Gondoltad volna, hogy tovább fogtok jutni a döntőbe?”
T. A.: „Igazából nem nagyon vártam, hogy ez tényleg így legyen, hogy döntőbe kerüljünk, csak az eredményhirdetésre vártam, hogy végre hazamehessek. Aztán amikor kimondták a csapatunk nevét, először azt hittem, hogy rosszul hallottam. Mert olyan nincs, hogy egyből, életem első disputáján én bekerüljek a döntőbe. Aztán amikor felfogtam, hogy ez tényleg megtörténik, akkor éreztem, hogy megérte a fáradozás, a készülés, a stressz. Megcsináltuk.”
K. D.: „Miután kimondták, hogy sikerült, és mentek tovább, izgultál amiatt, hogy ott mi fog történni?”
T. A.: „A döntő előtt nem nagyon izgultam, mert nem hittem, hogy tényleg bekerülünk. Aztán amikor kiderült, már nem nagyon volt időnk ilyenekre, mert szinte egyből megkaptuk a tételmondatunkat, a következő 10 percben pedig csak a felkészülésre koncentráltunk, hiszen ez közel sem elég idő arra, hogy rendesen utánanézzünk az adott témának. Akkor kezdtem el úgy igazán stresszelni, amikor már nagyban folyt a vita, és rám került a sor. Kevesebb, mint féloldalnyi szövegem volt, és azt is addig húztam, ameddig csak lehetett, de a végére már egyszerűen nem tudtam mit mondani. De egy nagyszerű élmény volt, és végig csak vigyorogtunk, mint a tejbetök. Néha a stressz miatt, néha az ellenfél grimaszolásai miatt, néha pedig a zsűri susmogása miatt.”
K. D.: „Milyennek találtad az ellenfeleiteket, a csapatokat és a többi vitát?”
T. A.: „Az ellenfél csapatai szerintem nagyon jók voltak. Mindenki rendesen felkészült a saját témájából, és a legtöbbjükön látszott, hogy tényleg értik azt, amiről beszélnek, és érdekli is őket, ami ilyenkor szerintem egy nagyon fontos szempont. A viták így igazán érdekesre sikerültek, hiszen mindkét félnek megvolt a maga álláspontja, és nagyon jól tudtak érvelni mellette.”
K. D.: „Végül még azt szeretném kérdezni, hogy milyen élményként élted meg ezt a disputát?”
T. A.: „Ez előtt még sohasem voltam dispután, de mindenkinek nagyon tudom ajánlani, hogy legalább egyszer az életében próbálja ki, mert egy hatalmas élményt tud nyújtani. Ha nem is nyer az ember, akkor is megéri ott lenni. A jövőben mindenképpen fogok még menni, ha lesz rá lehetőségem.”
Én sem mondhatnám szebben, mint az előttem szóló, ugyanis számomra is felejthetetlen volt ez a disputa, valamint a csapatommal még tervezünk is a jövőben ismét próbát tenni. Ha bármelyikőtök kedvet kapott, hogy jövőre részt vegyen a Disputa napokon, akkor sok szerencsét kívánok, és jövőre találkozunk.
Lezárásképpen pedig szeretnék mindenkit bátorítani, hogy jövőre jöjjön el erre az eseményre, ugyanis nagyon sokat lehet belőle tanulni és fejlődni is, szóval én csak ajánlani tudom! Ha pedig nem akartok versenyezni, gyertek el nyugodtan, és szurkoljatok az osztálytársaitoknak, barátaitoknak, hogy végül, ők vigyék el a győztes címet.
Kopcsák Dalma
