Nem hiszem, hogy sokan tudjátok, de nemrég a 11.e nyolc diákjának és Maróti tanár úrnak volt alkalma ellátogatni Auschwitzba, a koncentrációs táborokba.
A történet még szeptemberben kezdődött, amikor a tanár úr meghirdette az osztályunkban az auschwitzi emléktúrát, amit a DUZSIKE egyesület évente szervez a diákoknak több iskolában is. Egy szerencsekerekes sorsolás és pár email után végül nyolcunknak biztosították az ingyenes programot.
Feltétel volt azonban, hogy részt kell venni minimum három külön programon, amit szintén az egyesület rendez. Ilyen volt például a hanuka, a purim, holokauszt megemlékezés, a pészach stb. A továbbiakban az ezeken szerzett élményeinkről fogok beszámolni. Nem is gondolnátok, hogy milyen szórakoztató estékbe keveredtünk a társasággal…
Én és még hárman a csapatból csak később csatlakoztunk, ezért mi először a purimon ismerkedtünk meg az egyesülettel március 22-én, egy péntek estén. Purim ünnepén a perzsa uralom alatt élő zsidó közösség megmenekülésére emlékeznek. A gyertyák meggyújtásával kezdtünk, majd több alkalommal hallhattunk felolvasásokat Eszter könyvéből. Számomra nagyon érdekes volt hallani, ahogy héberül beszélnek. A fiúk még érkezéskor kaptak egy-egy kipát, amit a többi programon is hordaniuk kellett. Körülbelül egy óra után nekiláttunk a vacsorának. Zöldséges rizs, különböző féle húsok és egy nagyon finom mártás volt a menü, mellé persze jó sok pohár bor. Mi igazából nem tudtuk, hogy mire számítsunk, de elég hamar kiderült, hogy nagyon fontos számukra a jó hangulat. Az egész este egyre hangosabb beszélgetésekkel, sztorizgatásokkal telt. Megismertük Hidasi Endre bácsit is, az egyesület elnökét, aki mesélt nekünk a jelenlegi izraeli háborúról és saját tapasztalatairól. Engem a leginkább az fogott meg, hogy át tudták adni, hogy ez az egész közösség és a kultúra mennyit jelent nekik, miközben teljesen felszabadultan és önfeledt boldogsággal ünnepeltek, minket is bevonva.
Április 14-én a holokauszt megemlékezésen vettünk részt az Érdi Zsidó Temetőben. Itt megkaptuk azokat az egyenpólókat, amiket az auschwitzi túrán is viseltünk. Több beszéd is elhangzott, köztük Csőzik László polgármesteré is. Volt egy mondat, ami nagyon megtetszett nekem és amiből egy kicsit jobban meg tudtam érteni a zsidó közösséget: hálát adunk Istennek, ha jót tesz velünk, de akkor is, ha rossz történik életünkben. Ez egy kis gondolatfoszlány, amit itt hagyok, mert nekem azóta is többször eszembe jut és valahogy mindig mást jelent számomra. A megemlékezést követően mindenki vett egy emlékkövet, amit ilyenkor szokás elhelyezni a holokauszt emlékműnél.
Az utolsó program április 22-én volt, már az emléktúra után. A Pészach megünneplésére gyűltünk össze hasonló jelleggel, mint purim idején. Pészach a zsidó húsvét, a kovásztalan kenyér ünnepe, amikor az egyiptomi rabszolgaságból való kiszabadulásra emlékezünk. Mindannyian kaptunk egy Hágádá könyvet, amiben részletesen megismerhetjük a Pészach menetét. Fontos eleme a szédertál, amin az elhelyezett ételek segítenek elmesélni a szabadulás történetét. A vacsora folyamán négy pohár bor balra dőlve történő elfogyasztása a hagyomány, áldásonként bele kell mártani a borba a kisujjat és egy cseppet lerázni belőle. A vacsora húsból és krumplisalátából állt, ami mellé maceszt, „sanyarúság kenyerét” is kaptunk. Ez az este talán még nagyobb jókedvvel és hangzavarral telt, mint a purim, de mi ezt hihetetlenül élveztük. Jó pár emberrel megismerkedtünk, akikkel talán mélyebb beszélgetéseket folytattunk, mint azokkal, akikkel évek óta kapcsolatban vagyunk. Egy nagyon nyitott és érdeklődő társaságba kerültünk, ahol tényleg úgy éreztük, hogy akármiről beszélhetünk. Jó érzés volt ilyen jó humorú és intelligens felnőttek környezetében lenni. Az este végén még a polgármester úr is felbukkant, akivel szintén jót beszélgettünk.
Szerintem az egész csapat nevében mondhatom, hogy nagyon hálásak vagyunk ezekért a tapasztalatokért és örülünk, hogy megismerhettük a zsidó kultúrát. Nagy köszönettel tartozunk Békes Klaudiának és a DUZSIKE egyesületnek. Remélem, hogy ezen a kis beszámolón keresztül ti is betekintést kaptatok a mi élményeinkbe. Legyetek nyitottak az új dolgokra, mert így tudtok több mindenbe belelátni majd a későbbiekben.
Néhány kép, amiket az őszi budapesti zsinagógalátogatáskor készített a csapat:
Varga Zsuzsi
