A Weserübung hadművelet a II. világháborúban a nácik által végrehajtott hadművelet, melynek célja Dánia és Norvégia elfoglalása volt. A hadművelet 1940. április 9-én kezdődött, amikor Németország megtámadta az előbb említett két országot, annak elkerülése miatt, hogy a brit-francia katonák ne szállhassák meg.
Már a háború kitörésekor is fontos nyersanyagot jelentett a németeknek a Svédországból származó vas, amely Norvégián is keresztülment. Ha az angolok megszállják Norvégiát, valószínűleg a nagy mennyiségű és roppant fontos vasérc se jut majd német kézre. Már októberben el akarták foglalni Norvégiát a német haditengerészet kérésére, de Hitler ekkor ebbe még nem egyezett bele. Ugyanakkor az angolok felől is volt igény Norvégiára: Winston Churchill (még nem miniszterelnökként) már novemberben előhozakodott a tervvel, hogy a svéd vasércet kikényszerítsék az angoloknak a norvég vizek elaknásításával, de sikertelenül. A téli háború miatt a szövetségesek megfontolták a finnek megsegítését Norvégián és Svédországon keresztül, de a két ország elutasította a földjükön való áthaladást.
Hitler még 39-ben nekikezdett a svéd vasérc megőrzése érdekében a hadművelet megtervezésének. A főbb célpontok Oslo, Bergen, Narvik, Tromso, Trondheim és Stavanger voltak. Emelett szükséges volt a norvég és dán uralkodó őrizetbe vétele. Nikolaus von Falkenhorstot bízták meg a parancsnoksággal. Végül 3 hegyivadász és 5 gyalogos hadosztályt, továbbá 3 ejtőernyős századot jelöltek ki a hadművelet végrehajtásához.
Fontos megemlíteni az Altmark-incidenst. Még a hadművelet kezdete előtt a Németországba hazatérő Altmark-hajó angol hadifoglyokkal támadást szenvedett egy brit hadihajótól, annak ellenére hogy ezt tiltották a háborúban, és katonákkal együtt civileket is megöltek. Hitlerék úgy gondolták, hogy a közelben tartózkodó norvég hadihajók közbe tudtak volna lépni az angolok ellen, de nem tették, ebből pedig logikus, hogy egy angol invázió ellen sem csinálnának semmit.
Bár Dánia nem bírt különösebb stratégiai jelentőséggel, mégis jó ugródeszka volt a németeknek, emellett pedig könnyű volt elfoglalni. Dániában az éppen uralkodó király, látva a civilek veszélyeztetettségét, hamar kapitulált – ennek tudható be, hogy a németek „megkímélték” az országot: alig 50 zsidó halt meg a holokauszt miatt Dániában.
Norvégia két okból volt előnyös a németeknek: egyrészt haditengerészeti bázis, másrészt biztosította a svéd vasércet. A norvég inváziót a XXI. hadtest hajtotta végre. A kezdeti előrenyomulást a haditengerészet nagyon megkönnyítette.
Az első norvég elhalálozott a Pol III őrjáró hajó kapitánya volt. Az invázió az alábbi képen láthatóan zajlott le:
Bár Svédország és Finnország eredetileg nem voltak elfoglalásra tervezve, mégis sikerült elhatárolni a két országot a szövetségesektől (ekkor a Szovjetunió még nem állt a szövetségesek oldalán). A németek Svédország és Finnország kereskedelmét teljes ellenőrzés alá vonták, Svédországban pedig aláírtak egy nyilatkozatot, miszerint a német harci csapatok áthaladhatnak Svédország területein. A téli háború után Finnország is beleegyezett német katonák finn területen való állomásoztatásába.
Sinka Dániel
Borítókép: Győri Szalon
