Pár éve még igen kevés ember gondolta volna, hogy mostanra odáig jut a világ, hogy rengetegen tartják fenn magukat és családjukat „pusztán azzal, hogy ülnek a gép előtt és kockulnak.” Legalábbis laikusként sokszor csak ennyi tűnik fel az ő tevékenységükből, mikor délután leülünk streamet nézni, és azt gondoljuk, milyen jó lehet nekik. De tényleg csak ennyiből állna az egész?
Nyilvánvalóan nem. A mögöttest nehéz észrevennie annak, aki nincs közvetlenül a szakmában. De ez szinte minden munkánál hasonlóan zajlik, csak az tudja igazán, milyen komoly terhekkel jár az, amit csinál, aki részt vesz benne. Könnyű kívülállóként leszólni a grafikusokat, hogy „jaj, de könnyű nekik, egész nap csak rajzolgatniuk kell”. A streamereknél viszont kicsit gyakrabban jön fel ez a kritika. Először is, mert még nagyon újkeletű munkáról van szó, ami még csak most kezd el úgy igazán működni. Az új dolgokhoz pedig hozzá kell szoknia az embereknek, nem fog senki egyik napról a másikra hirtelen elfogadni egy addig sosem látott jelenséget. Pár évtized múlva valószínűleg ugyanolyan hétköznapi munka lesz, mint eladónak lenni, és már nem kell ilyen nagyszabású kérdéseken rágódnunk. Másodszor talán azért is nehéz munkaként tekinteni a streamerek tevékenységére, mert a tartalomgyártást, videójátékozást hobbiként fogja fel az emberek többsége, és viszonylag kevés példa van arra, hogy az ember a hobbijából éljen meg. Kivételt jelentenek mondjuk a magánvállalkozók egyes esetei, akik mondjuk horgolnak, faragnak vagy hasonló kreatív jellegű hobbit találnak maguknak, amit aztán olyan szinte fejlesztenek, hogy meg tudjanak élni belőle. A streamerek munkáját is valahogy így kellene felfogni.
Az egyik ok, amiért úgy gondolom, hogy ők is teljesértékű munkát végeznek, hogy nekik is hasonlóan megvan a napirendjük (munkaidejük, ha úgy tetszik). Átlag napi kétszer 2-3 órákat le kell ülniük az aktuális tartalmat legyártani, úgy tudják elérni, hogy meglegyen egy bizonyos nézőszámuk. Akkor is, ha rossz napjuk van, ha meg vannak fázva, vagyis minden olyan körülmény esetén, ami mindenki mást is érint. A gyárban sem mondhatja azt az ember, hogy ne haragudj, nem vagyok olyan lelkiállapotban, hogy dolgozni menjek. Ugyanez a kötöttség náluk is megvan. A legtöbben hét elején kiteszik a menetrendet, hogy melyik napra mi várható, és ahhoz tartaniuk kell magukat, nincs apelláta. Persze bizonyos nézőszám felett már nem feltétlenül kell napi szinten gép elé ülni, de a nézőközönség megtartásáért fenn kell tartani a rendszerességet.
Másodszor a streameléshez előkészületek is kellenek, beállítani minden kamerát, megnézni, hogy az összes monitoron fut-e minden. Hiszen általában nem csak azt az egy gépet használják, amin a játék megy, hanem mellé egyet a chatnek, egyet pedig kontrollnak, hogy lássák, kívülről milyen az adás, úgy megy-e minden, ahogy szeretnék. Ezek a munkálatok természetesen mind kamerán kívül zajlanak, és ez is mind-mind idő. Ráadásul egy ilyen setup-ot összeállítani komoly pénzekbe kerül. Eleinte könnyű a legegyszerűbb felszerelésekkel, alacsony képminőséggel játszani, de ahogy az embert egyre többen követik, a színvonalnak is emelkednie kell. A nívósabb streamer 4K-ban közvetít, nem véletlenül. Ehhez pedig már komoly, több százezres hardware-re van szükség.
Harmadszor, ha az ember variety streamer (vagyis nem csak egy játékkal játszik mindig, hanem minimum 2-3-mal egy héten), akkor folyamatosan figyelemmel kell követni a híreket, hogy mikorra milyen játék várható, mennyire van jónak beharangozva, milyen fejlesztő jelentette meg és hogy érdemes-e végig játszani. Ha olyan nagy volumenű játék jelenik meg, mint például tavaly a Diablo IV vagy a Hogwarts Legacy, akkor várható, hogy nagy nézettsége lesz, és mindenképp érdemes játszani vele. Azok a streamerek pedig, akik elég nagy nézőközönséggel rendelkeznek általában kapnak early access-t (korai hozzáférést, mikor még nem jelent meg a játék a nagyközönség számára), és ezáltal még több embert tudnak bevonzani. Ez pedig kifejezetten sok idejét töltheti ki az embernek. Nem beszélve arról, hogy egy-egy ilyen kaliberű játék megjelenését követően sokszor 8-10 órás streameket indítanak, illetve aki bírja fizikailag és mentálisan, az 24 órás live-ot is bevállal, ahol szép pénz lehet „összekalapozni”. Donate/cheer/subscribe – ezek a mozgatórugói az adott streamer csatornájának, ezzel honorálja a néző az időt, energiát, amit a tartalomgyártó beletesz. A legnagyobb külföldi „sztárok” hihetetlen pénzeket tesznek zsebre, illetve nem egyszer szponzorok is támogatják őket. Persze, ha nem variety streamer az ember, hanem konstans egy játékkal játszik, mert tudja, hogy azért szerették meg az emberek, és ha ilyesfajta tartalmat csinál, azt biztosan nézni fogják, akkor nincs gondja arra, hogy a játékmegjelenéseket figyelje. Maximum azt kell figyelemmel kísérnie, hogy milyen fejlesztések jönnek ki a játékra.
Mint azt tudhatjuk, jelenleg a legnagyobb streaming platform a Twitch, de sokan előtte YouTube-on indították el a pályájukat. Ilyenkor általában bevett módszer, hogy indítanak egy VOD-csatornát, ahová minden streamet feltöltenek, hogy az ottani nézőközösség is vissza tudja nézni, ha esetleg nincs Twitch-ük, vagy egyszerűen nem tudtak élőben jelen lenni az adás idejében. Ezt feltölteni pedig szintén időigényes, bár elsőre nem hangzik annak. Bár legtöbbször nem maga a folyamat igényes, hanem a feltöltés. Hiszen, ha egy 4K minőségű, mondjuk háromórás streamet töltenénk fel, akkor az akár négy órába is beletelhet. Ezeknek a nézettsége általában sosem éri el az élő közvetítés nézettségét, de ahhoz épp eleget, hogy megérje vesződni vele.
Összességében tehát nekik sincs olyan egyszerű dolguk, mint első hallásra gondolnánk. Megdolgoznak ők is a bérért, amit kapnak. Sajnos sokaknak nem lehet olyan állása, amilyet szeretne, emiatt pedig féltékeny azokra, akiknek olyan a munkájuk, amit szeretnek. A streamerek pedig könnyű célpontok. De attól még ők sem lesznek kevésbé értékesek, mint aki mondjuk a bányában dolgozik. Nyilván ebben a szakmában is előfordulnak léhűtők, de a nagy átlag lelkiismeretesen dolgozik azért, hogy szórakoztató tartalmával feldobja kicsit az emberek szürke hétköznapjait.
Vig Vivi
