Szonda Léna és Rihó Csenge idei döktáborra készített előadását hoztuk el újságcikk formájában. A prezentáció címe Depresszió vagy szomorúság volt. A témát alaposan körüljárták, okokat, magyarázatot és megoldásokat is részletesen elemeztek.
Szerintünk mindenki számára fontos megismerni a depresszió témakörével kapcsolatos és ehhez hasonló életbeli körülményeket, még ha kicsit kényelmetlen is. Ennek ellenére ha tudod magadról, hogy ez a téma megzavaró lehet neked, akkor azt javasoljuk, inkább ne olvasd el a cikket.
A ppt fájl itt letölthető, de az előadók által írt szöveget kiegészítettük úgy, hogy magában foglalja a diasor elemeit is, és gond nélkül olvasható.
***
A generációnkra alapvetően elég jellemző a szorongás, depresszió vagy bármilyen más lelkibetegség, ezért úgy gondoltuk, kicsit jobban beleássuk magunkat és utánanézünk, miért és hogyan alakulnak ki ezek.
Több velünk egykorútól hallottam már, hogy depressziós, azonban ez egy elég komoly betegség és lehet, hogy az illető inkább csak egy átmeneti szomorúbb időszakon megy keresztül , mintsem hogy valóban ez a fajta lelkibetegsége legyen. Mi is a különbség a kettő között?
Szakértők szerint a legegyszerűbben úgy tehetünk különbséget a szomorúság és a depresszió között, hogy az előbbi egy teljesen normális emberi érzés és általában konkrét oka van: például a kisállatunk halála, egy sikertelen vizsga vagy egy rosszul elsült családi esemény, esetleg egy szakítás, viszont ez a lehangoltság egy idő után eltűnik, megtanuljuk kezelni a helyzetet. A depresszió azonban egy olyan mentális betegség, amely a gondolatainkat, a viselkedésünket, az érzéseinket és a hangulatunkat is jelentősen befolyásolja. Ilyenkor nemcsak egy konkrét nehézség vagy veszteség miatt vagyunk szomorúak, hanem minden miatt. Ez gyakran olyanoknál is előfordul, akiknek kívülállók szerint tökéletes az életük. A depresszió az élet minden területére hatást gyakorol: a beteg nem élvezi többé mindazt, ami korábban örömmel töltötte el őt, elveszíti motivációját és energiáját, sőt, leginkább türelmetlen, ingerlékeny vagy dühös lesz mindentől. Az érintett ilyenkor úgy érzi, minden elromlott az életében.
Az alábbi táblázatban összegyűjtöttünk nektek pár olyan jelét mindkettő állapotnak, aminek meg lehet különböztetni őket. (A ppt-ből kivágott ábra.)
Miért is alakul ki egyes embereknél a depresszió? Jelenleg nem ismeretes egy kizárólagos ok a hátterében. Valószínűleg egy okra nem is vezethető vissza minden depressziótípus, hanem a genetikai hajlam és a környezeti hatások együtt vezetnek kialakulásához.
Okai
Öröklődés.
A kutatóknak sikerült néhány olyan gént azonosítaniuk, amelyek a bipoláris betegség hátterében állhatnak, és jelenleg keresnek további géneket, melyek a depresszió egyéb formáival hozhatók kapcsolatba. Azonban nem mindenkinél alakul ki depresszió, akinek a családjában korábban már megjelent. Ez fordítva is érvényes, tehát kialakulhat olyan embereknél is, ahol a családban még nem fordult elő.
Az élettani napi ritmus felborulása vagy eltolódása a mai világban egyre gyakoribb egészségügyi probléma , gyakran meghatározó a depresszió kialakulásában, és ennek is vannak genetikai alapjai.
Stressz.
A probléma eredete lehet a hosszan tartó stressz (megoldatlan konfliktusok, lelki megterhelés) vagy a hirtelen jött stresszállapotok – munkahely elvesztése, haláleset, válás, vagy akár pozitív “megrázkódtatások”, pl. gyermekszületés. Ilyenkor az egyén életritmusa nagyon megváltozik.
Gyógyszerek.
Bizonyos gyógyszerek hosszú távú alkalmazása (pl. egyes vérnyomáscsökkentők, altatók, fogamzásgátlók) kapcsolatba hozható a depresszióval.
Betegségek.
Egy krónikus betegség, például szívbetegség, stroke, cukorbetegség, rák, vagy Alzheimer-kór fokozza a depresszió kialakulásának kockázatát. A pajzsmirigy alulműködése (hipotireózis) szintén depresszióhoz vezethet.
Személyiségből adódó hajlam.
Bizonyos személyiségjegyek, például az alacsony önértékelés, az önállótlanság, a kritikus és önkritikus hajlam, a pesszimizmus és a stressz kezelésének nehézsége fogékonyabbá tesz a depresszió kialakulására.
Gyermekágyi (post partum) depresszió.
Nagyon gyakori, hogy a szülést követő néhány nap, hét során az anyák nyomott hangulatot tapasztalnak és felmerül bennük az anyaságra való alkalmatlanságuk gondolata. Ennek a nyomott hangulatnak a súlyos formája a szülés utáni depresszió.
Hormonok.
A nőknél kétszer olyan gyakran alakul ki a depresszió, mint a férfiaknál, és ez alapján a kutatók felvetik, hogy a hormonális tényezőknek is (pl. menstruációs ciklus, szülés, menopauza) szerepe lehet a depresszió kialakulásában.
Alkohol-, nikotin-, kábítószerhasználat.
Egykoron a szakértők úgy tartották, hogy a depressziós emberek azért isznak, cigiznek és használnak tudatmódosító szereket, hogy csökkentsék a depressziót, de fordítva is igaz lehet ez: akik ezekkel a szerekkel élnek, nagyobb valószínűséggel lesznek depressziósak és szorongók.
Kezelés
Fontos, hogy még rögtön az elején felismerjük, hiszen ekkor lehet kezelni, ennek különböző módszerei vannak. A pszichoedukáció minden mentális betegségnél fontos, de a depressziónál kiemelt figyelmet érdemel. Ez a lépés mind a betegnél, mind annak környezeténél elengedhetetlen. A rokonoknak, barátoknak tisztában kell lenniük azzal, hogy a depressziónál a „szedd össze magad”, „azért nincs kedved semmihez, mert lusta vagy”, „depresszió nincs is” jelmondatok nem működnek. Ezek olyanok, mint odaállni egy tüdőgyulladásos beteg elé azzal, hogy szedje össze magát, ne szórakozzon azzal, hogy lázas. A pszichoedukációnak fontos része az érintett és a környezet felvilágosítása, hogy miről szól a depresszió, mire épül a kezelése. A betegeknek és a hozzátartozóknak meg kell érteniük, hogy a terápiát nem lehet egyből abbahagyni, amint a depresszív állapotnak vége. A gyógyszereket akkor is szedni kell, amikor az érintettek már jól vannak. Az antidepresszánsokat mindig naponta kell bevenni. Változó, hogy a gyógyszeres terápiára meddig van szükség, de a tünetek megszűnése után legalább egy évig szedni kell az antidepresszánsokat még a legmegengedőbb felfogás szerint is. Ilyenkor az adagot sem szabad csökkenteni, változatlannak kell maradnia. Ha erre nem figyelnek, a beteg visszaesik és akár egy élethosszig kell szednie a tablettákat.
Nagyon fontos odafigyelni az életmódra. Elengedhetetlen, hogy a betegek tisztában legyenek az életmód-változtatás fontosságával, azzal, hogy depressziónál egyáltalán nem megengedett sem az alkoholfogyasztás, sem a droghasználat, hiszen ez súlyosbíthatja. Létkérdés a testmozgás, amelyet akár erőltetni is kell. Ha a beteg hajlandó egy kicsit kocogni vagy úszni, maga is tapasztalni fogja a kedvező hatást, még ha eleinte csak átmenetileg is. Súlyos esetekben, főleg amikor öngyilkosság veszélye is fennáll, vagy a beteg nem hajlandó enni és inni, az elektrosokk is szóba kerülhet. Ennek a módszernek elég rossz híre van, de depressziónál azért előnyös, mert elég hamar hat. Ez a gyógyszereknél nincs így, ott több hetes a felszívódási idő, a hatás csak ezt követően jelentkezik. A módszer az Egyesült Államokban, a leggazdagabbak között főképp ezért “divatos”. Persze a mai elektrosokkot nem úgy kell elképzelni, mint amit a régi filmekben láttunk: a mai gépek korszerűek, EEG vezérli őket, használatuk során nem történik semmilyen rángatózás. Az EEG az eszközt azonnal leállítja, amint az agyban megjelennek azok a változások, amelyeket ki akartak váltani. A beavatkozás ambuláns, a betegek utána egyből elmehetnek. A kísérleti eljárások között olyanok is vannak, amelyek az agyat különféle elektromágneses sugárzásoknak vetik alá.
Van még az úgynevezett pszichoterápia. Súlyos esetben mindenképp szükség van gyógyszeres kezelésre, ilyenkor a beteg általában nem is alkalmas erre a módszerre. Ennek oka részben a tünetekben keresendő, hiszen az érintett nem tud koncentrálni, kognitív működései nem a legjobbak, a beteg nem is motivált. Alapvető akadály, ha az érintett úgy gondolja, a pszichoterápia nem ér semmit. Más kérdés, hogy a betegek a gyógyszerekről is ezt gondolják, de esetükben akkor is van farmakológiai hatás, ha abban nem hisznek. Pszichoterápia önmagában emiatt csak enyhe esetekben jön szóba, sőt akkor ez lehet az elsőként választandó eljárás. A középsúlyos esetekben is lehet vele próbálkozni, de ha az eredmény rövid időn belül nem észlelhető, vagy romlik is az állapot, akkor a gyógyszert nem lehet kihagyni. A tanulmányok többsége azt igazolja, hogy a két módszer együtt lehet hatékonyabb, mint a gyógyszer vagy a pszichoterápia egymagában.
A leggyakoribb hibák
A depresszióval két fő probléma van. Az egyik, ha nincs megfelelő diagnózis, az orvos pedig nyugtatóval, altatóval, szorongásoldóval kezeli a beteget. A másik probléma az úgynevezett larvált (maszkírozott) depresszió, amely különösen a társadalom alsó rétegeiben jelenik meg. Itt a pszichés tünetek végképp nem fogadhatók el betegségként. Ilyenkor a betegek arra szocializálódnak, hogy valamilyen érthető dologra, testi tünetekre panaszkodjanak. Ezek a tünetek a larvált depressziónál tényleg jelentkeznek, például fejfájás, hátfájás formájában. A beteg persze érezheti a pszichés tüneteket is, csak azokat az ő kultúrájában nem lehet nevesíteni. Például nem lehet azt mondani, hogy valaki nem megy kapálni, mert nincs hozzá kedve, vagy nem látja értelmét, de azt igen, hogy hátfájás miatt képtelen rá. A testi betegség képében megjelenő depresszióra az orvosok gyakran különféle tüneti gyógyszereket, például fájdalomcsillapítókat, gyomorsavlekötőket adnak, viszont tartós javulást ezek nem hoznak. Ilyenkor az orvost az segítheti, ha részletes anamnézist vesz fel, és feltárja, hogy a családban előfordult-e öngyilkosság, depresszió vagy bipoláris zavar. Ha a pszichés hajlam ilyen jellegű jeleit sikerül felfedezni, megkezdődhet a kezelés antidepresszánsokkal.
Önbizalom
„Pedig annyival több van bennem…De valahogy nem merem megmutatni/kipróbálni/megpályázni, stb..” Ismerős? Az önbizalomhiány sokak életét megnehezíti, és megakadályozza, hogy kihozzák magukból mindazt, amire egyébként képesek lennének. Sokféle formában jelentkezhet, például: nem mersz új dolgokba belevágni, mert félsz, hogy hibázni fogsz. Vagy folyamatosan elégedetlen vagy magaddal, esetleg nem mersz nemet mondani és mindig mások igényeihez alkalmazkodsz. Az önbizalmat valamilyen mágikus és veleszületett dolognak tekintjük, amiből a szerencséseknek több jutott, akiknek pedig nem volt akkora szerencséje, azok folyamatosan küszködhetnek a „nem vagyok elég jó”-érzéssel. Akármennyire is eleve elrendeltnek tűnik, az önbizalom fejleszthető. Ehhez azonban először fel kell ismerni magunkban azokat a viselkedésformákat, amelyek arra utalnak, hogy hadilábon állunk az önbizalommal.
A diára felírtuk, honnan is tudhatod, ha önbizalomhiánnyal küzdesz. (Ezeket a diára felírt pontokat itt soroljuk fel:)
- Nem mersz új dolgokat kipróbálni, mert félsz, hogy hibázol
- Önmagad károsítása, mások előrébb helyezése
- Folyamatos bocsánatkérés
- Megfelelés érdekében apró füllentések
- Megfelelési kényszer
- Konfliktuskerülés
- Dicséret és kritika rosszul fogadása
- Mindig másokhoz hasonlítod magadat
Megoldási lépések
Hogyan is tudsz változtatni? Minden nap szánj időt a céljaid vizualizálására. Igen, ez elsőre kicsit furán hangzik, és olyan, mintha csak egy kis álmodozásról lenne szó, de ha beleképzeljük magunkat egy olyan helyzetbe, amelyben éppen szívesen lennénk, akkor annak komoly pszichológiai hatásai lehetnek. A közösségi médiát természetesen sok mindenre lehet használni. Kapcsolatot tudsz tartani a barátaiddal, a családoddal, megoszthatod a képeidet, de akár adatforrásként is használhatod. Sok tanulmány azonban rámutatott, hogy ha valaki túl sok időt tölt a közösségi médiával, akkor – főleg az önbizalom szempontjából – nagymértékű károsodást szenved. Hiszen ott mindenki olyannak mutatja magát, amilyennek csak szeretné, nem feltétlenül olyannak, amilyen valójában.
Találj valakit, akit tisztelsz, és kérd meg, hogy legyen a pártfogód. Ez a felkérés a legtöbb ember számára pozitív visszajelzés, dicséret, így minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítsen. Lehet ez a személy egy tanár, családtag vagy barát.
Az önbecsülés alacsony szintje gyakran annak tudható be, hogy túl sokat rágódsz a múlton vagy a jövőn. Ha mindig a múltban vagy a jövőben tévelyegsz, nagy az esélye annak, hogy csökkenni fog az önbizalmad, viszont – mint azt kutatásokkal is igazolták – ha a jelenben és az éberség állapotában élsz, akkor annak minden előnyét élvezni fogod. Azt gondolnád, hogy az étkezés egy testi szükséglet, a magabiztosság pedig egy lelkiállapot. Ugyanakkor számos kutatás kimutatta a megfelelő étkezési szokások és a testsúlykontroll, valamint a lelki jólétünk közötti összefüggést. Ha megszabadulsz a felesleges súlytöbblettől és egészségesen táplálkozol, az a lelki egészségedre is kedvező hatással lesz, ami növelni fogja az önbizalmad. Ehhez társul a testmozgás, ami szintén sokat számít , hiszen ennek során endorfin szabadul fel, ami hozzájárul a boldogsághoz.
Nézz szembe a félelmeiddel. Ez kezdetben egy nehéz, de annál fontosabb lépés. Ha szeretnél elég erős és magabiztos lenni, akkor kockázatot kell vállalnod az életben. A kockázatok némi izgalmat csempésznek mindennapjaidba, és a magadba vetett hited is nőni fog. Végül, de nem utolsó sorban nyiss az emberek felé, hidd el, nem harapnak. Nagyon sok új barátra tehetsz szert, ha csak egy kicsit is nyitsz feléjük, kiderülhet, mennyire egy hangon vagytok – nyilván ez nem minden esetben sikerül így , de nem kell elszomordni, biztos lesz majd valaki más, ha tovább próbálkozol.
A mai utolsó témánk a stressz és a megfelelési kényszer lesz. Megfelelni a szülők és a kortársak elvárásainak, az iskolai követelményeknek, illetve a párkapcsolati igényeknek a leggyakoribb feszültségforrás egy tizenéves életében. A túl sok stressz azonban életkortól függetlenül egészségkárosodást okozhat. Egy iskoláskorú fiatal életének mindennapi velejárója a stressz. A stresszfaktorokat némileg le tudod csökkenteni, de teljesen nem iktathatod ki őket. A felgyülemlett feszültséget azonban mindenképp kezelned kell, mert károsan befolyásolhatja a testi-lelki fejlődésedet. Vizsgák vagy bizonyítványosztás alkalmával a stresszes állapot gyakran okoz emésztőrendszeri panaszokat. Sok tizenéves küzd ilyenkor hasi fájdalmakkal. A haspuffadás és az émelygés mellett hasmenés vagy akár hányás is jelentkezhet. Egyénenként eltérő, hogy a stressz által kiváltott tünetek milyen intenzitással érvényesülnek. A panaszok súlyos emésztőszervi betegségek tüneteihez is hasonlíthatnak.
A gyomorbántalmak mellett a fiatalabb generációra szintén jellemző, hogy a huzamosabb ideig fennálló stressz hatást gyakorol a szív- és érrendszerükre. Napjainkban egyre több iskoláskorú küzd magas vérnyomással, illetve megemelkedett pulzusszámmal. Köhögés, nehézlégzés, memóriazavar ronthatja a teljesítményedet. Nehezebben tudsz koncentrálni, alvási problémákat tapasztalhatsz. A tartós stressz az egész immunrendszeredet megviselheti. Bizonyos fertőző betegségeket könnyebben elkaphatsz, a felgyógyulásod pedig több időt igényel. A feszültség levezetésének hiánya, a kezeletlen stressz megnöveli a szorongásos betegségek kialakulásának kockázatát. A szívinfarktus tüneteire hasonlító pánikrohamok következményeként különböző fóbiák alakulhatnak ki. Itt a beteg fél, hogy egy újabb roham esetén nem áll a rendelkezésére azonnali segítség, ezért nem akarja elhagyni az otthonát, vagy hajlandó ugyan kimozdulni, de csak kísérő társaságában.
Mit tehetsz a stressz csökkentése érdekében? A képességeidnek, illetve érdeklődésednek nem megfelelő iskola jelentős stresszforrás lehet. A tanórák mellett csak annyi különórát szabad vállalnod, amivel még nem terheled túl magad. Ideális esetben a veled szemben támasztott elvárásoknak meg tudsz felelni anélkül, hogy túlvállalnád magad. Ha úgy érzed, hogy egyedül már nem vagy képes mit kezdeni a benned felgyülemlett feszültséggel, érdemes minél előbb a szüleid, illetve szakember segítségét kérned. Általuk például olyan módszereket sajátíthatsz el, amelyek alkalmasak a stressz kezelésére. Az emésztőrendszered megkímélése érdekében ajánlott probiotikus készítményeket szedned. Ezek erősíthetik immunrendszeredet, valamint kialakult betegség esetén segíthetik a gyógyulásodat.
Végezetül egy videót is hoztunk, amiben nagyon jó légzőgyakorlatok vannak.
