Az éhezők viadala előzménytörténete 3 évvel ezelőtt robbant be a köztudatba, most pedig a film is visszahozta ennek az életérzését. Vajon megéri-e elolvasni a könyvet, illetve az írónő fenn tudta-e tartani a könyvtrilógia sikerét? Én elolvastam, és őszintén szólva vegyes érzelmeim vannak vele kapcsolatban.
A történet az első éhezők viadala előtt 64 évvel játszódik, a fiatal Coriolanus Snow (leendő elnök) szemszögéből. A 10. éhezők viadalán olyan változtatást vezetnek be, ami nem csak a kiválasztottaknak, hanem Coriolanusnak is új reményt adhat. Ugyanis minden kiválasztott kap egy mentort, aki segít neki megszerezni a győzelmet az arénában, továbbá a diákok, akiket erre a célra kiválasztanak, óriási dicsőséget és nagy mennyiségű pénzt is szereznek. Coriolanus nagy reményekkel áll a feladat elé, de szinte rögtön le is lohad a lelkesedése, amikor megtudja, hogy a legszegényebb, 12. körzeti lány kiválasztottját kapja meg. Az egész kapitólium nagy csodálatára, a lány belopja magát az emberek szívébe és úgy tűnik mégis van esélye nyerni. Viszont természetesen semmi sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik, átverések, árulások, csalások kerülnek felszínre, amikből Coriolanusnak valahogyan ki kell másznia. Vajon sikerül rendbe tennie az anyagi helyzetét és visszakerülnie a csúcsra, vagy a Snow család hírneve örökre eltűnik?
Először is azzal kezdeném, hogy Lucy Gray (a kiválasztott) teljesen elbűvölt engem az elképesztő személyiségével és bátorságával. Ezenfelül csodálatraméltó volt a hűsége a (fogadott) családjához, és azokhoz, akiket szeret. Végigkövethettük azt is, hogyan változott meg szép lassan Coriolanus véleménye adott dolgokról, továbbá, hogy miként vált azzá az emberré, elnökké, aki később lett.
Nekem nagyon tetszett, hogy ebben a könyvben jobban be lett mutatva a kapitólium, és az, hogy hogyan jutott el idáig, milyen változásokon ment keresztül a viadal a 74 év alatt. A könyv 3 részre van osztva, és bár igaz, hogy az első kettő nagyon tetszett, de sajnos a harmadik résznél voltak lassabb és számomra unalmasabb pillanatok, amik megszüntették a tipikus “nem bírom letenni a könyvet” érzést. Bár a végén újra beindult a történet, már nem tudta visszahozni az eredeti lelkesedésemet.
Összeségében nekem tetszett a könyv, de a 3. rész eleje-közepe miatt még azóta is csalódott vagyok. Én ezt a könyvet 3,5/5 csillagra értékelném, de az biztos, hogy teljesen visszahozta az éhezők viadala hangulatot, amit elvárhattunk tőle.
Józsa Gréta
