Bizonyára mindenki fejében, aki valaha belépett az iskola kapuján, megszületett egy olyan gondolat, hogy milyen is lesz majd a saját szalagavatóját megélni. Bevallom, én is borzasztó sokat morfondíroztam rajta, alig vártam, hogy végre egy igazi habos-babos ruhában táncolhassak. Azonban az, hogy e mögött az egész ünnepség mögött mennyi munka és felkészülés áll, azt csak nemrégiben tapasztaltam meg.
Tavaly volt szerencsém személyesen is végignézni a szalagavatót, hiszen mi, az akkori tizenegyedik évfolyam rengeteg szerepet vállaltunk az ünnepség során. Maga az őrület viszont csak tizenegyedik év végén kezdődött el, amikor eljött hozzánk egy szalagavatókat lebonyolító cég elmondani, mikre érdemes már előre gondolni, mielőtt még elkezdődik a végzős év. A lányok többsége – köztük én is – elkezdte bújni a különböző ruhaszalonok oldalait, hogy megtalálja A Ruhát magának. Persze azon is el kellett kezdeni gondolkodni, kivel táncolunk majd. Az osztály egy része már ekkor tudta, a másik fele azonban még nem gondolkodott ezen. Nyári szünetre is ilyen gondolatokkal mentünk el, de hamar kiment mindenkinek a fejéből a temérdek tennivaló.
Szeptemberben, amikor mind visszajöttünk az iskolába, megkaptuk a hidegzuhanyt: találni kell tánctanárt (aki nekünk, a 12.A-nak, Langó Bernadett lett), osztálytánc koncepciót, zenék terén is sürgősen meg kéne egyezni, szalagot választani és persze néhányunk nyakában még az őszi érettségi is ott lihegett. Egyszóval az egész évkezdésünk egy káosz volt, ahol már nemcsak a szalagavató, hanem az érettségi tudata is nyomasztott minket. Talán ez az az időszak, amely a leginkább próbára teszi az osztályközösség összetartását és a diákok idegrendszerét is egyaránt.
A táncpróbák mind nagyon jó hangulatban teltek, én nagyon élveztem a koreográfiák megtanulását, az pedig különösen tetszett, hogy az osztály ennyire összetart minden téren. Bármi probléma vagy kérdés merült fel, akár a tánccal vagy az osztálytáncos jelmezekkel kapcsolatban, valaki – fiú vagy lány – azonnal tudott rá választ adni. A legviccesebb talán az osztályvideó leforgatása volt, amikor mindenki egy, a mindennapi életünkből vett helyzetet felhasználva leforgatott egy-egy rövidke jelenetet (Az pedig, hogy ez milyen lett, már mindenki saját maga nézheti vissza a VMG Stúdió YouTube oldalán, a teljes ünnepséggel együtt.)
Most pedig pár szót magáról a szalagavató napjáról. Természetesen ezer dolgunk volt, amit még az ünnepség előtt sürgősen el kellett intézni (például a lányoknak ruhapróba, smink, frizura, manikűr; fiúnak frakk és haj belövése), illetve a héten még egy főpróba és egy kosztümös főpróba is várt ránk, ahol a teljes műsort az elejétől a legvégéig el kellett próbálni. Mindkettő embert próbáló feladatnak bizonyult, hiszen a hétfői főpróbán tanultuk meg az egész évfolyamkeringőt – mint ahogyan azt szokás. Aztán november 24-én pénteken beérett a három hónapos munkánk gyümölcse és megérkezett a szalagavató várva várt napja.
A szalagtűzési ünnepséggel kezdtünk, ahol minden végzős diák megkapta a VMG-s szalagját az osztályfőnökétől. Természetesen a szalagtűzési ünnepség monotonitását idén is meg kellett törni egy extra, meglepetés produkcióval: Somfai Péter tanár úr tánccsapatával két osztály szalagtűzése között előadott egy ír sztepp előadást, amit a VMG-s diákok hatalmas ovációval és véget nem érő tapssal jutalmaztak. Mondani sem kell, a hangulatot valóban feldobta az előadás, de a nézők és a végzősök többsége már tűkön ülve várta a szalagavató második felét, amikor a végzős diákok előadták élesben is a hónapok óta, tökéletesre begyakorolt táncokat.
Mint mindig, most is keringő és osztálytánc váltogatta egymást. Egytől egyig mindenki beleadott mindent a produkciókba, a hozzátartozók pedig mondani sem kell, mennyire élvezték az előadást. A D-osztály keringőjével kezdtünk, melyet az E-sek időutazós osztálytánca követett. Utána a C-sek mutatták meg keringőjüket a nagyközönségnek, őket követtük mi, az A osztály egy cirkusz tematikájú osztálytánccal, utánunk pedig – az öt perces imázsfilm után – a B osztály vitt el minket a Barbie világába. Utána jött egy E-s keringő, majd előbb a D-sek Aladdin-tematikájú, utána a C-sek Tengerparti Tinimozi zenéire készített koreográfiája. Ezt követte az utolsó két keringő: előbb a B osztályé, utána pedig az A-soké. Ezután ismét egy meglepetés produkció következett, ami egyben időnyerés is volt a végzősöknek az évfolyamkeringő előtt: a 12.C-s Havasi Tamás és a 12.B-s Deák Zsigmond álltak össze egy énekes-gitáros produkcióra.
Talán nem túlzás, hogy a meglepetés produkciót követte az est fénypontja: az évfolyamkeringő. Mint az utóbbi években, most is Langó Bernadett tanította be a koreográfiát, amit Jasmine Thompson Willow című dalára álmodott meg. Az egész nagyon szépre sikeredett és élmény volt megtanulni – külső szemlélőknek pedig talán hihetetlen lehet, hogy másfél óra alatt tanultuk meg a lépéseket, melyeket volt két alkalmunk gyakorolni utána.
Nehéz röviden összefoglalni, mi mindent történt ebben az elmúlt három hónapban. Kétségtelen, hogy a végzős év minden szempontból a legeseménydúsabb és legstresszesebb időszak. De az is tagadhatatlan, hogy rengeteg felejthetetlen, szép emlékkel gazdagodtunk, amit vétek lett volna elszalasztani. Az osztálytáncot és az osztálykeringőt is egy hatalmas élmény volt eltáncolni, sőt, az osztályom nevében ki merem jelenteni, hogy mindenki szívesen eltáncolná még egyszer-kétszer mind a két produkciót. (Ki tudja, lehet, hogy az idei Diákgálán megmérettetjük magunkat mi is utoljára…)
Mindig azt hittem, hogy a szalagavatómon én el fogok érzékenyülni, ám ez elmaradt. Inkább boldogság töltött el, hogy a saját szalagavatómon állok éppen, a családom pedig valahol a nézőtérről néz engem. Talán kissé túl érzelgősnek hat, de mégis igaz. De a baráti társaságom, az osztályom, sőt, talán az egész évfolyam nevében mondhatom, hogy mindenki egy nagy bulinak, szórakozásnak fogta fel ezt az időszakot, ami tökéletes lezárást ad a négy/ nyolc gimnáziumi évnek.
A szalagavatóval pedig ugyebár kéz a kézben jár az afterparty is – erről viszont nem mondok semmit, hiszen ami az afteren történik, az ott is marad.
Szabó Dorottya
