A felvilágosodás kora Franciaországban
Nyugat-európai szellemi és kulturális mozgalom. Alapelve a világ megismerésén, felfedezésén és definiálhatóságán alapult. Követői egyre inkább a tudományos magyarázhatóság és a babonákból való kimenekülés felé terelték a népet. Két irányzata volt: a racionalizmus és az empirizmus. Fő hirdetői, gondolkodói Franciaországban Voltaire, Rousseau, Montesquieu és Diderot voltak. Fő elvei között többek közt szerepelt az egyházellenesség, ezért ezt a korszakot a konzervatív kereszténység negatívan ítéli meg. Az egyén boldogságát helyezték előtérbe. Reformok alapján kívánták újjá formálni a társadalmat, „Világosságot” hozni oda, ahol kellett. Végül azonban a mozgalom csupán a feudalizmus megdöntését és a kapitalizmus győzelmét segítette elő.
A Bastille bevétele és lerombolása
1789-ben az ifjú Camille Desmoulins, ügyvéd és újságíró fegyverbe szólította a franciákat –jelképes cselekedetként zöld faágat tűzött a kalapjára összetartozásukat szimbolizálva – és a felbőszült néppel megrohamozta a Bastille-t, minek következtében a börtön körülbelül 114 fős őrségét békés megadásra szólították fel – ezt Bernard-René Jordan de Launay márki megtagadta. Ezalatt a Bastille jóformán üresen állt, mindössze hét foglyot őrzött, azonban mintegy 13,6 tonna puskaport rejtett. A türelmét vesztett tömeg körülbelül 13:30-kor tört be a börtönbe, a márki pedig kiadta a tűzparancsot, azonban az ostrom nagyrészt csak délután három óra magasságában kezdett komollyá válni. Délután öt körül a helyőrség megadta magát, Leunayt lemészárolták. A király nem verte le a forradalmat, mert az idegen zsoldosok nem mertek szembeszállni a fellelkesült nép és a melléjük állt francia ezredek hadával. Ebben az időben jött létre a francia nemzeti trikolor.
A hatalom átvétele, változása
A forradalom alatt a hatalom folyton más kezébe került, először egy uralkodócsalád, majd a parlament, később pedig köztársaság, diktatúra és császárság kormányozta az országot… A hatalom átvétele pedig a következőképpen változott a nagy francia forradalom lefolyása alatt:
- 1789-ig a Bourbon család önkényuralma folyt, akik megemelték az adókat, s pazarló életmódot folytattak
- 1789-1792-ig alkotmányos királyság (olyan monarchia, amiben minden pénzügy, hadügy a parlament kezében van)
- 1793-ban köztársaság
- 1794-ben jakobinus diktatúra
- 1799-1815-ig Bonaparte Napóleon egyéni hatalma, császársága.
A forradalmi terror
A terror szó jelentése tulajdonképpen annyit tesz: nyílt erőszak alkalmazása elrettentés céljából. A nagy francia forradalom alatt sok ilyen erőszakos cselekedetre került sor. Az irányító szervezet a Nemzeti Konvent volt, amelynek munkáját megkönnyítendő Bizottságokat hoztak létre, ebből kettő volt jelentős, a Közbiztonsági bizottság és a Közjóléti Bizottság. Ezeknek vezetőit kéthavonta választották. Összesen 22 bizottság működött. 1793. június másodikán az áruhiányon és a drágulásokon felbőszült 80000 párizsi vette körül a Konvent épületét, a girondisták eltávolítását követelve. Ezután Maximilien de Robespierre-t választották meg a Közjóléti Bizottság elnökének. Robespierre felettébb kemény diktatúrát (olyan kormányzási forma, amely nem a nép akaratát teszi meg fő forrásaként) vezetett be a jakobinusok közreműködésével. Rengeteg valós és vélt ellenséget küldtek vérpadra, ezzel szilárdítva meg hatalmukat. A girondisták életének az a hullám vetett véget, amelynek előzménye Jean-Paul Marat halála volt, akit a girondista Charlotte Corday szúrt le. Tőle származik a híres idézet: „Megöltem egy embert, hogy százezreket mentsek meg) 1793 októberében az összes girondistát kivégezték. A terrornak közel 40000 ember esett áldozatul.
A forradalom vége
A brumaire 18-19-i államcsíny révén (1799. november 9.) Bonaparte Napóleon magához ragadta a hatalmat, a Köztársaság Első Konzuljává választotta meg magát. 1815-ig császárságban uralkodott.
Tóth Anna
