Az előző részben már sokféle karakter feltűnt, akikkel középiskolai pályafutásunk során összefuthatunk, de a listán még maradtak üres helyek azoknak, akikről méltatlanul nem esett szó, így hát újabb tíz diákfajt gyűjtöttem csokorba.
A fantom
Már az első napokban eldől, hogy ki kivel fog barátkozni és akiket akkor egymás mellé sodor az élet, azok egymás mellett is maradnak. Persze ki lehet törni ebből, de erre nem kifejezetten van igény, kedv vagy energia, hiszen ha már van valaki, akivel jókat tudsz beszélgetni, miért dobnád ezt el, hogy valaki más után fuss, aki talán nem is kedvel téged. És sajnos vannak azok, akiknek ezekben az első sorsdöntő napokban senkivel nem sikerül megtalálni a közös hangot és később már egyszerűen nem tudnak hova csapódni. Legtöbbször már az alapszemélyiségük is zárkózott, introvertált és nem mernek odamenni egy csapat ismeretlenhez. Egy pár hét elteltével már mindenki tudja, hogy ő az „antiszoc”, aki csak ül egyedül szünetekben, elüti az időt a telefonjával, könyvvel, a gondolataival vagy bármi mással és így tölti napjait. Páran még meg is próbálnak nyitni feléjük, barátkozni, vagy csak sajnálják és nem szeretnék, ha egyedül sorvadna el a folyosók árnyékában. Bár ilyenkor általában csak egy-egy szóval válaszolnak, majd visszavonulót fújnak. Esetenként idővel kinyílnak és mégiscsak megtalálják a hangot valakivel, második esetben viszont sajnos sohasem illeszkednek be igazán, egyszerűen magányosan, fantomként töltik el a sulis éveiket.
Az anti-sztereotípia
Sokan abban a tévhitben élnek, főleg talán általános iskolában, hogy ha valaki okos vagy intelligens, az automatikusan stréber és mindennel szöges ellentétben áll, aminek a jófejséghez vagy a lazasághoz köze van. Ennek az ellenpéldája viszont milliónyi alkalommal megmutatkozik. Attól függetlenül, hogy valaki az összes kérdésre tudja a választ és 100%-os dolgozat alatt szerinte minden rossznak számít (na jó, kis túlzással), lehet egy igazi partiarc, hülyéskedhet és benne lehet agyatlan bolondságokban is. Nem egy tulajdonsága határozza meg őt sem.
A sportpolip
Minimum egy sportban – legyen az bármi – egész biztosan profi, minden délután edzésre jár és pár hetente versenyeken is részt vesz. Tesin mintha rögtön érezné a tanár, hogy ki is az ő embere, onnantól fogva ő fogja bemutatni a példafeladatokat és hosszú beszélgetésekre is fel kell készülnie óra végén, amelyekben a teljes sportolói pályafutását kénytelen előadni, a legapróbb részletekig. És persze csak azért, mert abban az egy dologban ő kiemelkedően jó, el van könyvelve, hogy számára nincs lehetetlen és mindenből száz százalékon kell teljesítenie, vagy megcsodálnia a határtalan döbbenetet a tanár arcán, mikor négyest kap.
A túltájékozott
Gyakorlatilag nincs olyan dolog vagy személy az iskolában, amiről ne lenne tudomása. Minden tanárt ismer, még ha nem is beszélt vele sohasem: ismer valakit iskolán belül, akit tanít és tőle gyűjti be az információkat, mint méhecske a mézet. Biztosan van egy-két ember minden osztályban, akivel jóban van, és ha végigmegy a folyósón, lesz jó néhány ember, aki kiköszön neki a szembeáradó forgatagból. A programokról is igyekszik tájékozódni, részt venni mindenfélében és terjeszti a híreket mindenki más felé is. Egyértelműen következik, hogy sokszor elfoglalt, de ezek nélkül neki már nem is élet az élet.
A mikrofon
Minden osztályból van az a pár ember, aki a folyósókon minden zajt túlkiabálva áll le beszélgetni a haverjaival és általánosítani nem szép, de mégis a legtöbb esetben a fiúk zengenek túl mindenkit, vehemens eszmecserét folytatva a szünetekben. Már a folyósó másik végéből hallatszik a visszhangja egy „fantasztikus” megjegyzésnek, poénnak vagy röhögésnek. Bárkivel leáll haverkodni, mintha évtizedek óta jóbarátok lennének és egész szünetben igencsak nagy hangerővel folyik a beszélgetés, amit a kilométeres körzeten belül mindenki hall.
A lánygang
3-7 fő körüli számmal vonulnak végig a folyósón, mintha egy valódi színpadon szerepelnének. Hasonló szettekben, nagyokat vihorászva ülnek szünetekben heves vitákat folytatva az élet értelméről. Vagy inkább azon, ki milyen boltokban járt a héten. Saját zárt körüket órákon is megtörhetetlenül fenntartják, kívülállók ebbe a világba nem nyerhetnek bepillantást. A reggeli szett kiválasztásával, frizurakészítéssel, hajmosással pedig csak az ég tudhatja, mennyi idő is mehet el. Persze az ember szeret szépnek lenni és a bioritmusa úgyis mindenkinek tragikus, szóval ez bocsánatos bűn.
A végtelenbe és tovább
A legelső év kezdete felettébb izgalmas, rengeteg új ember jön a képbe. A barátkozáson kívül ilyenkor egy másik, sokak szemében nem elhanyagolható szempont is középpontba kerül: valakivel össze kell jönni. Ezeknek a „szerelmeknek” a legtöbb kívülálló nem tulajdonít túl nagy jelentőséget, az „ők még csak gyerekek” című örökbecsű kifogást erre is remekül rá lehet húzni, senki nem veszi komolyan, hogy ebből tényleg lehet valami. De erre sokan rácáfolnak és egészen gimi végéig vagy még tovább együtt is maradnak. És persze mindenki meghökkenten veszi tudomásul, hogy az elképzelését a világról alapjaiban rengették meg.
Bolha
Az előző kategória szöges ellentétje. Ők azok a fiúk vagy lányok, akik látszólag hetente új aktuális párt találnak maguknak. Az egyik héten még nagyban tájékozódsz a folyósói pletykákból, hogy mi is történik, a következőben pedig már azt hallod, hogy azzal találtak egymásra, akivel előző héten esküdt ellenségek voltak. Pattognak jobbról balra, balról jobbra, mindig valaki más kerül a porondra. Egy idő után az ember már meg sem próbál kotnyeleskedni, túl gubancos a szerelmi életük, hogy követni lehessen. Persze végtére is miért követnéd, de hát bűnös élvezetek egyike, az ember kíváncsi. Nekik pedig ez teljesen a normális kategórián belül van, élik az életüket időnként talán túlságosan lelkesen is, egyszer élünk mottó alapján.
A puskázós
Megesik a legjobbakkal is, vagy azokkal, akik lelkiismeretesen készülnek minden szembejövő dolgozatra, hogy szembefutnak valami váratlannal, ami felett elsiklott a figyelmük. A rosszabb típus pedig már-már sportot űz belőle, minden akadálynál ezzel a rizikós fegyverrel harcol, míg be nem következik az elkerülhetetlen és lebukik. Diákok generációi fejlesztették kitartó munkával a tökéletes technikákat, amiket előbb vagy utóbb, önszántából vagy egy kikerülhetetlen szituáció alatti nyomás hatásaként mindenki elsajátít. A telefonok és okosórák világában már egy fokkal könnyebb dolga van a merénylőknek, de a klasszikus papírra írós módszer véghezviteléhez is rengeteg taktika létezik. A cipő talpára ragasztástól kezdve (kizárólag hajlékony egyéneknél, akik képesek az ölükbe venni a lábukat szükség esetén) egészen a legklasszikusabb tolltartóba dugós módszeren át, a padra és bármilyen másik felületre való firkálásig nincs olyan ötlet, amit ne próbáltak volna ki elkeseredett nebulók százai.
Füles
A zene egy fantasztikus dolog (amíg nem énekóra keretein belül hallgatjuk, mert akkor mindenki reflexből megutálja, tisztelet a kivételnek). Mindenestere nem nagyon akad olyan ember, aki egyetlen zenei stílusban sem találja meg azt, amit szeret, vagy ha mégis, akkor íme a bizonyíték, hogy földönkívüliek tényleg léteznek. Manapság pedig korlátlan mennyiségű zene áll bárki rendelkezésére és emiatt a fül- és fejhallgatók is igen nagy népszerűségnek örvendenek. Néhányan kicsit talán túlzásba is viszik a használatát, főleg vezeték nélküli fülesek esetén. Aki igazán merész, az egy unalmas tanórán is előszeretettel hallgat valamit, hogy gyorsabban teljen az idő. A kezével, vagy ha elég hosszú haja van, akkor azzal fedi bűnösségét. A szünetekben pedig elszabadul a pokol, mindenki lelkesen diszkózik – legtöbbször csak fél fülessel, hogy legalább valamennyire odafigyeljen arra, aki beszélgetni próbál vele.
Vig Vivi
