Az apostolt Petőfi Sándor írta 1848-ban, június és szeptember között. Igen, ez egy kötelező olvasmány. Érthetően
egy elég negatív kép alakult ki a diákságban a kötelezően elolvasandó alkotásokról, de Az apostol meg fogja érni, nem olyan, mint az átlagos követelmények.
Én első hallásra olyannak tekintettem ezt, mint a többi kötelezőt. Az egyetlen pozitívum az volt, hogy rövidebb, 2 óra alatt el figyelmesen el lehet olvasni. Azonban valami mást mégis éreztem az előzetes ismertetése során. Volt benne valami, ami vonzott arra, hogy hamar elolvassam. Nem bántam meg.
A mű főszereplője Szilveszter, egy nagyon nehéz sorsú férfi. Egy nagyon különleges, olykor számunkra felfoghatatlan jellemmel rendelkezik. Petőfi számos párhuzamot alakított ki saját maga és hőse között, amivel sokkal közelebbről megismerhettük, mint embert és jellemet. Tapinthatóvá, érezhetővé váltak gondolatai, melyek bennem is átformálták a róla tanultakat. Ám Szilveszter sorsa mégis máshogy alakul bizonyos helyzetekben, mint az alkotóé. Egy ideális forradalmi vezetővé vált nincstelenül született ember hiteles sorsát írja le, hogyan válhat valaki igazi apostollá. Talán ezzel képzelte el, mi lett volna, ha másképp alakultak volna életének mozzanatai és azt, hogy miket hozhat számára még a jövő. Petőfi a jelenben élt érzéseivel, eddigi tapasztalataival, ábrándozásaival egészítette ki munkája
főszereplőjének múltját, jelenét és jövőjét.
Az első rész egy kicsit előre mutat, a főhős jelen éjszakáját írja le. Majd ahogy telik az idő, egyszer csak felteszi a szerző a kérdést, hogy ki is lehet ez a borús férfi, akinek „homloka egy egész könyv, amibe a földnek minden gondja van beírva.”
Ekkor visszautazunk a múltba, megismerjük különleges és hányattatott sorsát. Megindító képek, leírások és érzések
tarkítják az eseményeket, csodálatos pontossággal írja le a különféle erőteljes érzelmek átélését. Számomra ez óriási értéket és olvasási élvezetet adott a műnek. Hősünknek 16 éves korában következik be az első „pálfordulása”. Megelégelte az eddigi sérelmeit, rabszolgasorsát, mindent otthagyva elhagyta a várost, s nekivágott a nagyvilágnak. Erkölcse és a szabadságról szőtt gondolatai azonban mégis találtak egy követőre már ekkor, aki egy évi jövedelmével indította útnak az ifjút és biztatta, hogy tanuljon tovább. „Te nem magadnak, másoknak születtél!” – mondta az elismerője. Ez az életfilozófia határozza meg innentől Szilvesztert. Volt része csalódásokban, kigúnyolásban, magányban, de aztán elismerésben, szeretetben, igaz szerelemben is. Szabadságeszméjét és tanításait átszellemülve hallgatta a nép. Majd a zsarnok hatalom és a sértett egyház keze elérte és letaszította a mélybe, teljes sötétségbe. Hogy milett a sorsa? Azt majd a tisztelt olvasónak kell kiderítenie.
Én úgy gondolom, hogy Az apostol így fiatal szemmel is páratlan alkotás, minden percet megért, aki komolyabb könyveket kedvel, annak tökéletes. A különlegességét a számos helyzet részletes kidolgozása, érzelmi megközelítése, a jövő ábrándjai okozzák. Összességében Petőfi Sándor lelki világát és életének egyes részeit egyszerre olvashatjuk kezünkben.
Balog Dániel
