Mint ahogy azt 21-én láthattátok, a Diákszínpad idén is előadással emlékezett meg az 1956-os forradalomról.
A történet, melyet Ungvári Zsolt tanár úrnak köszönhetünk, abból indul ki, hogy négy diák a közelgő október 23-ai műsorra ötletel, amit „már megint” nekik kell összeállítani. Pár kisebb tanulót terveznek megkérdezni, hogy milyen jellegű produkciót látnának szívesen, ehhez azonban el kell nekik magyarázni, mit is értünk az ’56-os forradalom alatt. Ahogy végighallgatjuk a válaszokat a kicsik kérdéseire, úgy szerezhetünk tudomást október 23. eseményeiről. A zenei részeket az 56 csepp vér című musical dalai képezik.
A produkció minőségéről véleménye mindenkinek van, ami egyébként fontos, de a nézők közül ki gondol bele abba, mennyi energia és idő megy rá, hogy egy ilyen produkciót így elő lehessen adni? Na ugye, te is azt vagy kénytelen válaszolni, hogy bizony, senki. Úgy volt a legegyszerűbb az alkotói folyamat hátterének utánajárni, hogy kikérdeztem néhány szemtanút.
A készülést már szeptember közepén megkezdték, az utolsó héten pedig a 7-8. órák végig próbákkal teltek. Abban minden interjúáldozatom egyetértett, hogy az elején bizonyos szintű pánik uralkodott a teremben, és a vége felé vált kiegyensúlyozottá a helyzet, amit egyébként én például fordítva képzeltem volna el. Könnyen ment a kommunikáció, ha volt valami probléma, azt egyértelműen tudtára adták egymásnak, ami jelentős mértékben megkönnyítette a folyamatot.
A közönség tagjainak csupán azt az egy kérdést tettem fel, hogy mi volt a kedvenc részük, amire egyöntetűen válaszként a közös énekléseket adták meg.
Abban szerintem egyetérthetünk a kedves olvasóval, hogy a produkció résztvevői igazán kitettek magukért, és egy remek kis októberhuszonhármat alkottak meg.
Szunyi Bori
A képeket pedig köszönjük a Stúdiónak. 😊
