Mily kicsi is az ember
az ég, mint kék lepel
könnyen körbeveszi.
Mily kicsi az ember,
ha csillag alatt hever
szinte el se hiszi.
Fel se fogja, el se hiszi
nem is tudja, merre viszi
a végtelen nagy tenger
s körbe gátló sziklák
alkotják hát együtt
a tágas klausztrofóbiát.
Egy szál fű
szalmában a tű
elveszett s helyéttalált
összenyom
de meg is véd
ez az örökmozgó tágas világ.
S amikor a monumentális síkokat látod
egy dolog jusson eszedbe
fűszál vagy, de gyermek is
apró, kicsiny, naiv, szende.
Róbert Fótyék
