Nemrég egy fiú barátommal beszélgettünk erről a témáról, és mindkettőnknek ugyanaz a véleménye: sokan lányos hobbinak titulálják az olvasást. De miért van ez így?
Ahhoz, hogy rendesen megvizsgálhassuk a dolgokat, szükség van egy kis irodalomra. A múltban a legnagyobb tudósok, az olvasni és írni tudó értelmiségek a férfiak közül kerültek ki. Elég csak körbenézni a magyar irodalom terén: Balassi Bálint, Zrínyi Miklós, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály – egytől egyig férfiak, akik maradandót alkottak az irodalom terén. Mindannyian más korban alkottak, de mindegyikük rendkívül tanult és művelt ember volt. Azóta eltelt már pár évszázad, az irodalomban pedig megjelentek a nők: nemcsak olvasóként, hanem íróként is.
Aztán ez az arány szépen lassan átfordult, hiszen a piacon lévő regények főként a szórakoztatásra, nem pedig a tudományra igyekeztek terelni a hangsúlyt. A női olvasók egyre inkább elszaporodtak, ma pedig ott tartunk, hogy az emberek többségének az olvasásról azonnal az ugrik be, hogy biztosan “lányos hobbi.” Írók terén is egyre több magyar írónővel találkozhatunk, ahogy megyünk előrébb az időben: míg az 1800-as évek környékén alig egy-egy írónő, női költő akadt, úgy az 1900-as években egyre többen és többen lettek, mára pedig szinte döntően ők uralják a könyvpiacot. Gondoljunk itt Szabó Magdára, Kaffka Margitra vagy Nemes Nagy Ágnesre. A kortárs irodalomban pedig nem is kell sokat gondolkodni, hiszen azonnal beugrik: Fábián Janka, Leiner Laura, Papp Dóra, Király Anikó – és a világirodalomra még nem is tértünk ki!
De ezzel együtt a férfi/fiú olvasók száma jelentősen csökkenni kezdett, ezzel pedig el is értünk a fő témánkhoz. Kinek és mit szabad olvasnia? Nekem van egy fiú ismerősöm, aki Leiner Laurát olvas – ebben pedig nincsen semmi érdekes. Mégis, egyszer mesélte, hogy a baráti körében van olyan, aki kinevette emiatt. De ha egyszer az embert érdekli valami, akkor nem akadályozhatja meg semmi, hogy azt tegye és azzal foglalkozzon.
Nem tudom, mennyire figyeltétek meg, de a könyvesboltokban többnyire kétfelé oszlik a kínálat: a történelmi, fantasy és krimi részlegen látni a legnagyobb arányban férfiakat, a nők viszont az egész üzletet bejárják és bármit leemelhetnek a polcról. Kicsit én egyenlőtlennek gondolom ezt a felosztást, annak ellenére, hogy lányként nekem okom nem lehet a panaszra olvasmányok terén.
A célom ezzel a cikkel az lenne, hogy ráébresszem az embereket arra, hogy nem kell sarkosan gondolkodni olvasás terén sem, hiszen mindenki más személyiség és igen, vannak olyan férfiak, akik a romantikus regényekben találják meg a kikapcsolódásukat és van a tipikus-pasis olvasó is – bár belőlük sajnos nincsen túl sok.
Egyszóval én azon a véleményen vagyok, hogy mindenkinek – legyen fiú, lány, férfi, nő – joga van a szabad olvasmányválasztáshoz és erre senkinek nem lehetne egy rossz szava sem.
Nektek mi a véleményetek a témáról?
Szabó Dorottya
