Múlt héten hétfőn, október 9-én 10 diák érkezett a VMG-be Lubaczów városából, Lengyelországból. Csütörtökig maradtak, 12-én már utaztak is haza. Közülük két taggal, Antoni Hulakkal és Oskar Sobolweskivel volt szerencsém egy interjú keretein belül a program alatt szerzett élményeikről beszélgetni.
Az interjút a második nap délutánján, a bográcsozás közben készítettük, így ezután még sok minden várt a lengyel diákokra.
Ezt a bejegyzést nem a hagyományos kérdezz-felelek-típusban sikerült elkészítenünk, a kérdések inkább csak az irányt adják meg. A beszélgetés végére már jó néhányan ültünk ott, többen is feltettek kérdéseket, amik közül beírtam néhányat a meglévők mellé. Ezek a szabad témaváltások észrevehetőek az interjú több részénél.
Magától értetődik, hogy angolul beszéltünk, és mivel eredeti nyelven minden egy kicsit természetesebbnek hat, ezért lejjebb azt is leírtam a kedves olvasónak.
A fotókat köszönjük a Stúdiónak.
Milyen volt magyar diákokat fogadni a ti iskolátokban? Rendszeresen vannak nálatok cserediák-programok?
Nem sok alkalomra emlészem, hogy cserediákok jöttek volna hozzánk. Kevés ehhez hasonló esemény volt nálunk. Utoljára 2004-ben volt ilyen, szintén a ti iskolátokkal, de tudomásom szerint azelőtt nem jártak nálunk cserediákok. A kérdésedre válaszolva, a magyar társaitok látogatása nálunk nagyon jól sikerült, igazán nagy megtiszteltetés volt, hogy megszervezhettük.
Nem volt egyszerű feladat kitalálni, hogy mit mutassunk meg nekik és beosztani az időt.
És, mit mutattatok meg?
Egy rövid bemutatkozással kezdtük; Antek készített egy videót – a videózás az ő szakterülete. Csináltunk kiselőadást, kvízt meg hasonlókat.
Egyik nap egy közeli városba látogattunk, ami jóval nagyobb, mint a miénk. Megmutattuk nekik a „helyi látványosságokat”, például a főteret és néhány boltot. Aztán persze körbevezettük őket a sulinkban és Lubaczówot is megmutattuk. Csináltunk olyan városfelfedező-túrát is, amikor szaladgálnod kell az utcákban nyomok után kutatva, és közben a helyet is megismered.
Nálunk is voltak óralátogatások, például fizika és kémia, ahol mi is csináltunk kísérleteket. Voltak workshopok is; az utolsó nap graffitiztünk a falra.
Tudtok néhány vicces pillanatot, váratlan helyzetet említeni?
Igen, na olyanból sok volt. A legtöbb a nyelvből eredő félreértés. Például amikor először az iskolába jöttünk, én lengyelül köszöntem mindenkinek, és csodálkoztam, hogy nem értik. Sokszor megesett, hogy ők az ő anyanyelvükön beszéltek hozzánk, mi meg a sajátunkon. Egyébként azt is mondták, hogy számukra a lengyel kissé agresszívnak hangzik.
Tanítottunk egymásnak szavakat – leginkább káromkodásokat. Némelyiket elég nehéz volt megérteni és megjegyezni, mert túl hosszúak és részletesek voltak. Még amikor a magyar diákok voltak nálunk, megtanították azt, hogy „uborka”, aztán az egyik barátunk elkezdte magát Uborkának hívni. Az is elég érdekes volt…
Hogy van lengyelül a köszönöm és a szia?
A köszönöm „dziękuje”, a szia pedig „cześć”.
Hallottatok a VMG-szagról? Vagy ami fontosabb, hogy feltűnt?
Ó, igen. Meséltek a VMG-szagról Lengyelországban. Nem értettük, mert a mi iskolánkban nincs semmilyen szag, nem tudtuk elképzelni, hogy mit értenek ezalatt. Azt gondoltuk, hogy biztosan nem annyira jelentős, hiszen a VMG az 1960-as években épült, ha jól tudom, a miénk meg már vagy száz éves. Hát, tévedtünk.
De nagyon sok dolog van, ami tetszett, például a felszereltsége a sulitoknak. A miénk sem különbözik nagyon, de a stílusa más. Nekünk teniszpályánk van, meg röplabda, kosárlabda, foci, de nincs kültéri sakktáblánk és kondigépek sem. A laborunk kisebb, inkább olyan, mint egy osztályterem. Az állatház is nagyon menő. A kapibara [azt hiszem, a tengerimalacra gondolt – szerk.] rápisilt egyikünk kezére… Nem volt neve, szóval elkereszteltük Mariusnak. A kígyók is különösen tetszettek, nagyon jó fejek voltak.
Mi volt a kedvenc részetek eddig?
Oskar: Nekem az állatházas rész tetszett a legjobban, de a kémiaóra is tök jó volt.
Antek: Szerintem idáig a tesióra volt a legjobb. De az elején fogadásnál az is nagyon tetszett, amikor a kórus és az énektanár énekelt. Jólesett a tízórás út után.
Itt teljesen komolyan megérdeklődtem azt is, hogy repülővel jöttek-e. Hát, nem azzal jöttek.
Hol van a szállásotok?
A Centrál Borházban lakunk. Nagyon kellemes, nem túl hangos.
Kipróbáltatok már valamilyen hagyományos magyar ételt?
Még Lengyelországban ettünk pogácsát, bár azon kívül nem sok különleges magyar étellel találkoztunk. Valószínűleg azért a napokban majd kipróbálunk valamit. Egyébként ettünk rántott sajtot. Két szelet jutott egy emberre, de nagyon hamar jóllaktunk. Szóval nagyon laktató a kaja, az biztos.
Úgy hallottam, hogy a program neve „Legyél offline is aktív”. Ez hogy ment, mit gondoltok, sikerült?
Hát persze, ahogy látod, nem sokat telefonozunk. Az ilyen programok, a séták, az órák és minden egyéb nem hagy nekünk túl sok időt, amit a telefonunkon tölthetnénk. Szóval igen, abszolút siker.
Végül, mi az üzenetetek az olvasóink számára? Bármi, amivel lezárnátok.
Igyatok sok vizet!
Köszönöm a beszélgetést, nagyon örültem.
***
How was having Hungarian stundents in your school? Is having exchange students a regular thing there?
I don’t think so. We don’t have many exchange stundents coming to our school. Actually, this was one of the very few situations. Last time it was in 2004, also with your school. According to my current knowledge there weren’t any exchange stundents before that. But, answering your question, the visit of Hungarian students at our school was very cool and it was a real pleasure to welcome them.
Figuring out what to show them and managing the time was no easy task.
What did you show them?
Well, one day we went to a nearby town, much bigger than ours, and showed them the ’local sights’; places like town square, a couple shops, etc. Then of course, we gave them a tour around our school, and showed them Lubaczów, too. We’ve also made them one of those explore-the-city games where you have to run around in the streets looking for clues while you get to know the place.
We had them visit classes, just like how we visited a few here. For example, physics and chemistry, where we also did experiments.
We started off with a small introduction, we had a video edited by this guy over here (*points at Antek*). He is our lead editor when it comes to videos. We made a simple presentation and a quiz, too.
We had a lot of workshops, and on the last day, we made graffiti on the wall.
Were there any funny moments, encounters?
Yeah, there were many of those. For example, the first time we came to the school, I greeted everyone in Polish and I didn’t understand why they looked at me weird. That happened a lot actually, them talking to us in their first language and us answering in ours. By the way, they mentioned that Polish sounds a little agressive to them.
We thaught each other a few phrases– well, most of them were swearwords. Some were difficult to process because they were too long and specific. Back when the Hungarian students were in Poland, they thaught us the word ’uborka’. Then one of our friends started calling himself ’Uborka’ for some reason. That was quite random, too…
How do you say thank you and hi in Polish?
Thank you is ’dziękuje’ and hi is ’cześć’.
They say our school has a terrible signature Smell. Did you notice that?
Oh, yes. We were told about a certain smell back in Poland. Our school doesn’t smell like anything. So when the Hungarians said that their school stinks, we didn’t think much of it because we couldn’t quite imagine it. We thought it couldn’t be that bad since the school was built in the 1960’s. Our school has been standing there for over a hundred years. Well, we were wrong.
But there are a lot of things I like about this school, we were for example very impressed by the equipment you have here. Our place is similar but I think it’s ’stlyle’ is a bit different. We have one large garden, where there is a football field and basketball, tennis and volleyball courts. We don’t have this street workout area or elements like a ’chess board’. We were also impressed by the size of the chemistry lab. We have a smaller one at home – it’s more like a classroom.
The animal house is very cool, too. One of the animals, the capybara peed on our friend’s hand. She didn’t have a name so we named her Marius. We liked the snakes in particular, they were quite easy-going.
Which one was your favourite part of the program so far?
Oskar: it was the animal bit, for sure. Chemistry was also very nice.
Antek: For me, it was the P.E. class.
Antek: I also really liked the greeting part in the beginning, where the choir and the music teacher sang a song. It came out nice because we were very tired after the trip, it took ten hours.
At this point I did very much ask if they came by plane. They just laughed at me. The answer was an obvious no.
Where do you stay?
We have our accomodation at Centrál Borház. It’s very convenient, not quite noisy.
Did you try any traditional Hungarian dishes?
Back in Poland we tried ’pogácsa’. We haven’t tried any other traditionally Hungarian food so far. We will probably get to taste a few throughout the following days, though. We had fried cheese once. We ate two pieces of it each and we were full. So what I can say for sure is the food is very filling.
I heard the name of this program was called ’Be active offline too’. How did that go in your opinion, can we consider it a success?
Yes, we aren’t sitting on our phones too much as you can probably tell. Activities such as making graffiti, having workshops together, going for walks around the town and all the rest didn’t leave us with much time to spend online. So yeah, it is a success.
And lastly, what is your message for our readers? Anything, just to close it up.
Drink a lot of water!
Thank you for the interview, it was nice talking to you guys.
Szunyi Bori
