Hogyan lett tanár?
Most már bevallhatom, hogy elvégeztem egy egyetemet.
Mi volt a kedvenc tantárgya az iskolában?
A földrajzot kimondottan szerettem, a történelmet és az irodalmat érdekes módon nem. Igazából nagyon sokáig nem kötött le. Azt gondolom, hogy az átlagnál jobb tanáraim voltak, de nem miattuk szerettem meg ezt vagy azt a tantárgyat. Nehéz lehet ezt elképzelni rólam, de meglehetősen csendes, hátsó padban ülő diák voltam, aki nem szólt hozzá az órákhoz csak olvasott. Ady Endrénél fölnéztem a pad alatt lévő olvasmányomból, amikor a tanárom a költő magyarságképéről beszélt. Az megfogott, érdekesnek és újszerűnek találtam. Utána újra elvesztett engem az irodalom tantárgy, talán József Attilánál kezdett ismét érdekelni. Nem szerettem a kötelezőket sem, direkt mindig mást olvastam.
Miért lett pont magyar-történelem szakos tanár?
Azt, hogy földrajz vagy magyar szak legyen, pénzfeldobással döntöttem el. Tehát ilyen prózai az oka annak, hogy nem földrajz-történelem, hanem magyar-történelem szakos tanár vagyok… Mikor az egyik tanárom megtudta, hogy a bölcsészkarra fogok felvételizni, megállított a folyósón és azt mondta, hogy már megint egy éhező bölcsész. Szívére vette, próbált lebeszélni a pályáról, diákjaim sajnálatára sikertelenül.
Van kedvenc része a történelemben?
Persze, mindenkinek van egy rész, amit szívesen kutat, amiben egy picit olvasottabb. Kedvelem a dualizmus korát, a társadalomtörténet, azon belül pedig a kriminalisztika foglalkoztatott. Gyakran megjelenik az óráimon a különböző eszmék, ideológiák témaköre. Különösen a 20. századi államelméletek érdekelnek. Ezek borzasztóan izgalmasak, hiszen olyan dolgokról tanulunk és olvasunk, amelyik igazából nem léteznek. Mert a gazdaságtörténet, az anyagi kultúra mondhatni megfogható dolgok, de ezek nem, és mégis erősen alakítják a világot. Ugyanígy érdekel mostanában a különböző vallások története, illetve az azokat létrehozó történelmi személyek szerepe. Nagyon izgalmas belegondolni, hogy milyenek is lehettek emberileg.
Mióta vállal osztályfőnökséget?
Egyszer egy nyugdíjas búcsúztatón elmondták egy kollégáról, hogy amíg a pályán volt, mindig osztályfőnök volt. Én ezt a rekordot szeretném megdönteni és jó esélyem van rá, hiszen pályám legeleje óta osztályfőnök voltam. Sőt, egy évig egyszerre két osztályé is. Adódott is egy vicces eset, amikor egy kolléga panaszkodott az osztályomra, én pedig bementem hegyi beszédet tartani. Türelmesen meghallgatták, majd szóltak, hogy ez a másik osztályom lesz, a kilencedikes, nem a végzős. Gyanakodhattam volna, mert elég gyerekes csínytevésről volt szó.
Felnőtteket is tanít. Mennyiben más az a munka?
A felnőttoktatás egészen más világ. A Diplomáciai Akadémia, ahol külföldieket tanítok társadalomismeretre és magyar történelemre, izgalmas világ. Mindenhonnan vannak diákjaim, de ha lehet mondani igazi kuriózumot is: különösen nagy élmény volt például az észtek tanítása v, mert elkezdtem a nyelvet tanulni még az egyetemen, és ők közeli nyelvrokonaink. Fantasztikus élmény volt velük kommunikálni, nemcsak nekik, hanem nekem is. Az esti gimnázium is teljesen már szerep: a legidősebb diákom hetven év körüli volt, amikor érettségi vizsgát tett két éve. Munka mellett persze teljesen más a jegyek átlaga – az Érdi Vörösmarty Mihály Gimnáziumban általában négyes-ötös minden diákom, estiben ahhoz, hogy valaki közepes legyen, mindkettőnknek dolgoznia kell.
Mindemellett még egy online történelmi folyóiratot is szerkeszt.
Így van, az Újkor.hu nevű ismeretterjesztő történelmi portált, mely valahol félúton van a tudományos és a mindennapi közérdeklődést számontartó történelmi cikkeket közlő lapok között. Lassan már egy évtizede, 2015 óta végzem szerkesztőként a rovatvezetést. Mindig is érdekelt az újságírás, gimnazista koromban én is voltam diákújságíró. Utána az egyetem alatt egy Kelet kapuja nevű folyóiratnak írtam néhány cikket, például egy harcművésszel készítettem interjút és volt írásom a japán kultúráról is. Az egyetemi újságba viszont nem publikáltam. Azután mindegyik iskolában, ahol tanítottam, valahogy az iskolaújság közelébe kerültem. A Pont Neked hosszú időn keresztül nyomtatásban jelent meg itt a gimnáziumban. A főszerkesztő a VMG-ben már nem én voltam, hanem diákokra bíztam. Egyikük, Vidák Réka egy könyvkiadónál dolgozik és nemrég saját mesekönyvet jelentetett meg, amelyet autista gyermekek illusztráltak. Egy példányt kaptam is belőle, nagyon büszke vagyok rá, esténként ha békén hagynak a dolgozatok, bele-beleolvasgatok.
A VMG jelenlegi iskolaújságját követi?
Nagy érdeklődéssel figyelem azt, amit csináltok, szerintem nagyon hasznos dolog. Ez egy jó szakma, mondjuk ki!, és remek készségeket fejleszt. Nagyon sok olyan tudást ad át az embereknek, amelyet más szakmák nem. Nemrég voltam előadást tartani a Corvinus Egyetemen, ahol egy hivatásos újságíróval lett volna egy kerekasztal-beszélgetés, amit Rácz K. Bence moderált. Igen ám, csakhogy a szakmát hivatásszerűen űző és ismerő kolléganő lebetegedett, így egyedül ültem az asztalnál Bencével, a velem szemben körülbelül negyven diákújságíró előtt. Az újságírásról beszélgettünk, ami nekem nem szakmám. De azt mondták, hogy szórakoztató volt. Arról meséltem, hogy milyen lenne az életem, ha újságíró lennék, és igyekeztem tanulságos, máskor szórakoztató vagy éppen meghökkentő történeteket megosztani velük, hogy lássák egy szerkesztőség életét, mindennapjait. Például azt, hogy milyen viszontagságos egy rovatvezető élete. Sajnos ez úgy működik, hogy vagy szerkeszt az ember, vagy ír. Írni jobban szeretek, de valakinek szerkeszteni is kell.
Az Újkor.hu csak online működik?
Igen, azzal a megkötéssel, hogy van pár nyomtatott kiadványunk. Például print formában megjelentek a legérdekesebb interjúink, melyeket történészekkel, levéltárosokkal, régészekkel készítettünk. Ebben szerepel a Paksa Rudolffal készített interjúm, amelyre nagyon büszke vagyok. Az újságírás nagyon jó abból a szempontból, hogy olyan emberekkel találkozhatsz, akikkel egyébként lehet, hogy soha nem hozna össze a sors. Az újságírót, aki sporteseményről, könyvbemutatóról, színházi eseményről tudósít, általában mindenhol szeretik. Mindenkinek imponál, ha írnak róla, ha megkérdezik a véleményét.
Ajánlaná a kommunikáció és média szakot azoknak, akik újságírással szeretnének foglalkozni?
Újságírónak talán nem is lehet tanulni. Szerintem a legjobb megközelítés, ha az ember elindul egy téma felől. Én elsősorban tanár, másodsorban történész vagyok, és ehhez kapcsolódik a publikációs tevékenység és a szerkesztés. Egy jó sportriporter is sokszor sportolóból lesz.
Készített több társasjátékot is. Ezek milyen tematikájúak, kiknek ajánlaná?
Egy tanári továbbképzés kapcsán merült fel, hogy készítsek egy szakmai anyagot, ahol módszertani előadás keretein belül tanároknak lehet bemutatni valamit. Először a rendszerváltáshoz készült egy anyag, ez a Harminc éve szabadon című továbbképzés. A pedagógusoknak egy hatalmas társasjátékot készítettem, amelynek lényege, hogy az ember egy kicsit visszautazik az időben 1989-be, és az akkori világot élheti újra. Ez egy kooperatív játék, az akkori kort megéltek számára pedig hatalmas retró élmény. A diákjaimnak pedig új, hiszen ez az időszak a szüleik, nagyszüleik mindennapjait jelenti.
Van másik társasjáték is?
A Trianon társasjáték szintén egy továbbképzéshez kapcsolódik. Ez egyéni játék és meglehetősen offenzív jellegű, hiszen a Magyarországot alakító játékosnak saját területeit kell megvédenie, a kisantant államainak pedig el kell azt venni azokat, ráadásul egymással rivalizálva. Míg az előbb említett játékot tanórán szoktam játszani a diákokkal, a Trianont akár órán kívül is tudják, és adódott rá példa, hogy elkérték tőlem szünetben, lyukasórára, vitték nyári táborba. Ha egyszer lesz időm, remélem, hogy kereskedelmi forgalomba is kerül. Van hozzá egy fejlesztésem is: az egyik továbbképzésen találkoztam egy történelem-rajz szakos tanárral, akinek nagyon tetszett a koncepció és felajánlotta, hogy illusztrálja a játékot.
Mennyi idő elkészíteni egy társasjátékot?
Először nincs dizájn, csak játékmenet lecsupaszított eszközökkel. A fejlesztés során először a barátaim próbálták ki, utána diákokon is leteszteltem. Két év munkája volt, hogy az ötlet megvalósuljon és játszható is legyen, minden ki van számolva benne, hogy tökéletes játékélményt nyújtson.
Van kedvenc társasjátéka?
Nagyon szeretem a kooperatív játékokat, a Pandemic például nagy kedvencem volt, amelyben egy világjárványt kell megakadályozni. Amikor jött a covidos-otthonülős időszak, sajnos kicsit elment tőle a kedvem. De például a Might and Magic és a Game of Thrones Living Card Game kiváló játékok, minél mélyebbre jut bennük az ember, annál összetettebbé és bonyolultabbá válnak. Nagyon becsülöm azokat a játékokat is, amelyek gyorsak, például a SushiGo vagy a Bang.
Milyen szerepe van az életében a gasztronómiának?
Elsősorban a túlélést jelenti. A szüleim sokat dolgoztak, a nővérem pedig finoman szólva sem volt egy konyhatündér, ezért ha életben akartam maradni, meg kellett tanulnom főzni. A főzőcskézés tehát ösztönös mechanizmus volt gyerekkoromban, de nem mondanám, hogy gasztroforradalmat csináltunk a testvéremmel. Otthon egy bisztrót működtettünk, ami azt jelentette, hogy körülbelül hat-nyolc dolgot tudtam stabilan elkészíteni. Azután elköltöztem otthonról, ekkor kezdtem igazából érdeklődni a főzés elméleti oldala iránt. Beszereztem az első különlegesebb szakácskönyvet, amelyet követett az összes többi. Megszállottan gyűjtöttem őket, volt, hogy ajándékba kaptam például az egyik kollegámtól egy olasz szakácskönyvet vagy egy diákomtól egy ókori római is.
Mit szeret a főzésben?
A kreativitást sí és a változatosságot. Mondok egy példát: Olaszországba nagyon szeretek utazni – és ha arra járok, a helyi ételeket fogyasztom. És bizton állíthatom, hogy nincs olyan, hogy olasz konyha, hanem minden régiónak, sőt településnek megvan a maga konyhája. Másrészt sokszor megment unalmas életszituációkban az, hogy fejben főzök. Fejben főzni úgy kell, hogy ha nagyon unatkozol, elkezdesz gondolkodni, hogy mit fogsz este főzni. De nem csak arról töprengsz, hogy mit főzöl, hanem arról is, hogy hol és mit fogsz hozzá vásárolni. Néha el sem kell jutni az elkészítésig, csak végiggondolni. A harmadik dolog, amit szeretek a főzésben, hogy hihetetlen dolog látni, hogy az alapanyagok hogyan állnak össze. Izgalmasnak mondható a kémiája mondjuk egy carbonarának, egy macaronnak vagy a tökéletes brownienak. A grammokon, technikákon és az időn nagyon sok minden múlik. Meg a szereteten, amelyet az ember beletesz.
Mit szeret a legjobban készíteni?
Amivel most kísérletezem, az az otthoni pizza. Ehhez a jelenlegi osztályomtól kaptam egy pizzasütő lapátot is, ez nagyon megdobta a tevékenységet. Most, úgy a százötvenedik pizzám után azt mondom, hogy nem rossz. Sőt, messze jobb, mint amit az ember általában kap valahol egy aluljáróban.
Köszönjük a válaszokat és a lehetőséget.
Vig Vivi
