A tavalyi, 2022/23-as tanévben három VMG-s, Hradszki Noémi (11.b), Tóth Janka (11.b) és Kátai Márk (11.e) csapata a Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Versenyen Kárpát-medencei második helyezést ért el. Idén kutatásuk anyagát a döntőn bemutatott prezentáció alapján a nyolcadikosok biológia-kémia versenyén is előadták. Kutatási területük pontos neve a Betonmeder hatása a Benta-patak talajára és flórájára.
***
Mikor volt a verseny?
Kátai Márk: Az első forduló februárban volt, a második fordulót és egyben a döntőt június 5-én rendezték.
Mennyi időt igényelt a felkészülés?
KM: Nagyon sok idő volt.
Tóth Janka: Terepen háromszor-négyszer voltunk, ilyenkor egy-egy napig is tartott a munka.
Hradszki Noémi: A prezentáción szintén napokig dolgoztunk.
Felkészítő rendezvényekre is kellett mennetek?
KM: Nem, itt csak ezek a terepen való kutatások voltak. A mi előadásunk a talajra fókuszál, ezért a Benta-patak környékén kellett mintát venni a talajból és növényt határozni, ezek voltak az egész napos programok.
Ezek hogyan zajlottak?
KM: Egyszer a mintavételhez gödröt ástunk, ami olyan mély volt, hogy bele is tudtunk állni. Viszonylag messze ástuk az úttól.
TJ: Fél méterre.
KM: Nagyon sokan odajöttek hozzánk megkérdezni, hogy kutyát ásunk, vagy mit csinálunk. Elkezdett esni az eső, így úgy hagytuk ott a gödröt, hogy nem temettük be. Másnap már kiposztolták egy Facebook-csoportba, hogy aki azt a nagy lyukat ásta, az azonnal temesse be, mert fel fognak jelenteni a köztereseknek.
TJ: Mennyi mindent megtettünk ezért a versenyért…
KM: Börtönbe mentünk! Ez lehetne a clickbait. Börtönbe mentünk a Kitaibel verseny megnyeréséért!
TJ: Helyi középiskolások bűncselekményt követtek el egy biológiai verseny miatt!
Megfogadom [– hát nem megfogadtam?].
Mi a verseny pontos megnevezése, milyen régiót jelöltek ki a döntő fordulóra?
TJ: A neve Kitaibel Pál Középiskolai Biológiai és Környezetvédelmi Tanulmányi Verseny. A Kárpát-medencében rendezik meg, bár azt javasolták, hogy érdemes nemzetköziként reklámoznunk… Az első fordulón 52 csapat indult, a döntőn pedig 12 vett részt, de 14 jutott tovább, feltehetően 2 csapat egyszerűen nem jelent meg.
Miért ezt a kutatási területet választottátok?
HN: Mindhárman Tárnokon lakunk, ahol a Benta-patak folyik, így nagyon közel áll hozzánk ez a téma.
KM: Sokat gondolkodtunk, mit válasszunk. Egyértelműen valami olyat igyekeztünk keresni, ami különleges és van vele esélyünk. Kitzinger tanár úr is tett javaslatokat.
HN: Eredetileg a Benta vizét szerettük volna vizsgálni, de miután a tanár úr azt kissé klisésnek tartotta, végül a környező talaj felé „vettük az irányt”.
TJ: Az eredeti ötlet – ami egyébként az én fejemből pattant ki –, az volt, hogy a beton vízparti növényekre való befolyását vizsgáljuk, mert Kitzinger tanár úr említette még tavaly, hogy jó kutatási terület lehet, ha „valakinek a kis patakját a falujában kibetonozták”. Ezt továbbgondolva először a növényekre hegyeztük volna ki a témát, de aztán rájöttünk, hogy azok nem olyan izgalmasak, és a kutatás eredménye sem lett volna kifejezetten jelentős, így inkább a talajnál maradtunk, mert ez volt a legkönnyebben megragadható.
Hogyan osztottátok fel a feladatokat?
KM: Nem igazán kellett felosztani. Általában együtt, legalábbis egyszerre dolgoztunk – volt, hogy Jankáék növényt határoztak, én pedig… főztem…
Mindent közösen megbeszéltünk. Egyedül a prezentáció beszéd-részét kellett felosztanunk.
TJ: Ha kellett, Márk anyukája fuvarozott minket. Sokszor volt az a felállás, hogy én Noémivel növényt határoztam, Márk meg (ezúttal) gödröt ásott. A képek nagy részén ezt csinálja.
HN: Igen, általában mi fotóztunk Jankával…
KM: Én öntöttem a lelket a csapatba!
TJ: A prezit én csináltam – azért lett olyan szép.
HN: Mint a bioszórai előadás. Rózsaszín volt! Az utolsó pillanatban átállította rózsaszínre!
Ütköztetek akadályba, voltak nehézségek?
KM: Le akart tartóztatni az önkormányzat!
TJ: A legnagyobb akadály a döntő előtt alakult ki, amikor már mindenki nagyon izgult, főleg… egyesek. Márk nem tud mikrofonba beszélni.
KM: Pánikrohamot kaptam…
TJ: Dehogy kaptál pánikrohamot.
KM: De! Nagyon rossz volt. Nagyon rástresszeltünk, még akkor is nagyon paráztunk, amikor már az egészet fejből tudtuk. Elismételtük egymilliószor. Ennek ellenére élesben teljesen jól szerepeltünk. Mi kaptuk az előadásért, tehát a döntőben az első helyezést. A hivatalos rangsorban azért lettünk másodikak, mert egy másik csapatnak összesítve, az első fordulóval együtt több pontja lett.
HN: Ez a csapat egyébként egy emberből állt.
KM: Amikor itt, az iskolában kellett előadást tartanunk, akkor úgy hatszor annyira paráztunk, főleg én. De az is teljesen jól sikerült.
Ez így szokott lenni egyébként.
Ki segített a felkészülésben?
HN: Elsősorban Kitzinger tanár úr. Ő adott anyagokat, tanácsokat. A laboránsok a kísérletek összeállításában segítettek.
TJ: A szüleink is segítettek fuvarozni és régi fényképeket adtak. Én Tárnokon egy helyi történésszel is beszéltem, aki anyagot adott a múltbeli összehasonlításhoz. Egy-két járókelő is segített, akikkel találkoztunk.
A biosz-kémia versenyes előadásra felkértek titeket, vagy jelentkeztetek?
TJ: Kitzinger tanár úr szólt, hogy az igazgatónő nagyon büszke volt ránk, és ezt meg kell csinálnunk. Tehát nevezhetjük felkérésnek, de a visszautasítás lehetősége nem volt adott.
A prezentáció ugyanaz volt, mint a döntőben?
HN: Kis módosításokkal. A szövegen néhol változtattunk, a nézőközönséghez alkalmazkodva. A döntőnél kértek kikötéseket, megjegyzéseket, amiket bele kellett foglalnunk az előadásba, de ezekre itt nem volt szükség, így kihagytuk őket.
Mennyire ismertétek egymást? Nehéz volt együttműködni? Mennyire hozott össze titeket ez a verseny?
TJ: Noémivel ötödik óta vagyunk osztálytársak, most mindketten b-sek. Én Márkot már általános iskolában ismertem, de egy darabig hárman is jártunk egy osztályba. Tavaly a tanárunk mondta, hogy valamilyen versenyen indulnunk kell, mi pedig ezt választottuk. Hamar összeálltak a csapatok a suliból, mi pedig harmadik tag nélkül maradtunk. A tanár úr kérte, hogy a faktosok közül hívjunk meg valakit és lehetőleg fiú legyen. Márkot érte a nagy megtiszteltetés. Ő is egy nagyon nyitott ember, mi is azok vagyunk, így nagyon jól kijöttünk, jó barátok lettünk. Még most, a verseny vége után is lógunk együtt, szóval határozottan összehozta a társaságot.
Most a felvételis versennyel kapcsolatban kérdezek, aminek a keretein belül a suliban előadtátok a projektet, mert hasznos lehet ezeket is ismerni az olvasóknak.
(A vmg-erd.hu oldalon egyébként megtalálható a kiírás.)
Hányan dolgoznak a tesztek javításán, mennyi időt vesz igénybe?
TJ: Kb. 15 ember javította a bioszteszteket, a „kémiákat” is tizen-tizenöten; összesen 25-30 ember javított. A megírástól az eredményhirdetésig van időnk, néhány óra.
Hány helyezett jut előnyhöz és pontosan mi ez az előny?
Az első négy helyezett megkapja a maximális 50 pontot a szóbelire, így mentesül a szóbeli felvételi alól. Ez a többi tantárgyra is vonatkozik.
Valamilyen bölcs gondolatot, tanácsot osszatok meg velünk így a végére.
TJ: Menjetek versenyezni, gyerekek!
KM: Igen. A csapatversenyek különösen élvezetesek, mert ha a barátaitokkal mentek, akkor nagyon jó időtöltés is lesz majd, de ezenkívül is csak előnyötök származik ilyen, komolyabb tanulmányi versenyekből. Egyrészt összehoz Kitzinger tanár úrral…
TJ: Minket már amúgy is imádott.
KM: …másrészt olyan dolgokat tanultok, amik később hasznosak lesznek. Mi például a szén kimutatására irányuló kísérletet 11. elején már ismertük a kutatás által. Érettségin is biztos, hogy előnyt jelent majd.
Köszönjük Jankának, Noéminek és Márknak a beszélgetést.
A borítóképet és a többi fotót a Magyar Biológiai Társaságtól Benedek Attila készítette.
Szunyi Bori
