Egy átlagos diák minden ébredésnél eltervezi, hogy aznap milyen ügyes, okos, jó gyerek lesz. Majd mikor beér az iskolába, sajnos szembesül a szörnyű valósággal. Reggel első órában ő kezdi a felelést és semmit sem tud, mert nem tanult. A második órában témazáró dolgozatot ír, de semmit sem tud, mert nem tanult – és ez még csak az első két óra volt. Tegyük fel, hogy ez egy szimpla keddi nap, ami számára azt jelenti, hogy nagyjából 2-3 óra körül hazaér. Ekkor kezdetét veszi a tanulási rutin, amit ha esik, ha fúj, betart – egészen addig, ameddig újra bele nem csúszik ugyanabba a hibába. Ennek lépéseit szedtem össze pár pontban.
1. Az alanyt nevezzük Ferencnek. Ferenc elhatározza, hogy pihen egy kicsit, mielőtt nekilát a nagyon kemény tanulásnak. Ennek megfelelően megszabja magának, hogy négykor nekiáll átnézni másnapra a tananyagokat.
2. Ferenc konstatálja azt, hogy 4 óra van, ezért kitolja a határt 5 órára.
3. Sajnos az idő gyorsan telik és 5 óra van máris. Ferenc bekapcsolja a számítógépét, hogy megnézze az e-KRÉTÁT és ekkor látja, hogy kedvenc vidósa éppen új videót töltött fel. Számára ez kihagyhatatlan. Aztán megnézi mégegyszer… meg még más videókat is… hopp, 8 óra van.
4. Ferenc ezt látva kijelenti, hogy majd korán reggel felkel és akkor mindent gyorsan megtanul, kijavítja az egyeseit és egy nap alatt ő lesz az osztályelső. Beállítja az ébresztőt is, hogy biztosan felébredjen. Ebből átfolyik a következő fázisba, ami elég jellemző és várható, még ha nem is rendelkezik különleges jóstehetséggel az ember.
5. Ferenc felkel, de még túl korán van neki ahhoz, hogy tanuljon ezért elhatározza azt, hogy majd az iskolában tanul.
6. A tanulás utolsó fázisa az, hogy Ferenc újra elhatározza, hogy becsületesen tanulni fog, mert hasonló eredményekkel büszkélkedhet szerdán, mint kedden tette.
Tehát mi a tanulság? Szerintem legbelül már tudjátok!
Baranyai Péter
