Az idei DÖK és stúdió-tábor október 5. és 6. között került megrendezésre.
Miután mindenki megérkezett az iskola elé 7:45-re, el is indultunk a buszokkal, fel a Visegrádi hegyek közé. Amikor megérkeztünk, meglepetten ért minket a hír, hogy afrikai vadkanpestis fertőzte meg a környék állatait. Sokan a helyünkben biztosan hazaindultak volna, de mi bátran beléptünk az erdei tábor kapuján. Faházakban szálltunk meg, ahol a lépcső magasságának látványától felfordult a gyomrom, és abba még bele sem gondoltam, hogy majd le is kell jönnöm onnan. Lepakoltuk a táskáinkat a 12 férőhelyes házban. Nem volt sok időnk nézelődni, mert vissza kellett indulnunk a csapatépítős játékokhoz. A lépcsőn lefelé menet elfogott a mindjártlezuhanok-érzés, viszont hála az égnek akkor MÉG nem történt meg ez az esemény.
Összesen 48-an voltunk, ezért sajnos bármennyi játék volt is, ilyen rövid idő alatt nem tudtunk mindenkivel megismerkedni. Még a tábor előtt 4 csapatra bontottak minket, plusz minden csapat kapott egy-egy színt (zöld, piros, kék, sárga). Mindenki a színének megfelelő felsőt vett fel. Első feladatként a csapatokból egy tagra annyi ruhadarabot kellett feladnia a többieknek, amennyit csak tudtak, lehetőleg úgy, hogy ne fulladjon meg, akit öltöztettek. A sárga csapat nyert 62 (!!!) ruhadarabbal. Ezután hasonló játékokat játszottunk és persze a harcipuszi sem maradhatott el. Miután mindenki megette a szendvicsét ebédre, Szonda Léna és Rihó Csenge előadását hallgathattuk meg. Nagyon érdekes, továbbá hasznos volt a „Depresszió vagy szomorúság” témájú prezentáció. Szerintem fontos, hogy ilyen komoly dolgokról is essen szó, még ha szórakozni mentünk is, hiszen körülöttünk is lehetnek olyan emberek, akik érintettek a témában, és az előadás által már tudjuk, hogyan nyújtsunk nekik segítséget.
A prezentációt számháború követte, majd amikor ez is megvolt, elindultunk vacsorázni a domb alján lévő kis étterembe. A krumpli és a rántott hús után a dombra felfelé menet nem sok hiányzott, hogy csináljak pár hátrabukfencet. A faházakba mentünk egy ötperces kajapihire, ezt követően pedig újjabb előadás következett, ami lényegében egy kvíz volt. A kvízben az volt a legnagyobb kihívás, hogy ne röhögjük el magunkat. Az este folyamán jobban megismerkedtünk a stúdiósokkal, akik remek záróbulit rendeztek. A tábortűznél mályvacukrot sütöttünk, énekeltünk és egyszerűen csak jól éreztük magunkat.
A másnap reggelt egy kis tornával nyitottuk, majd megreggeliztünk. Ezután Böhm Alexandra tanárnő tartott egy előadást, amiben a társadalmi különbségekről volt szó. Mindenki húzott egy lapot, amin egy személy élethelyzete volt leírva. Például „6 gyerekes anyuka”, „elit gimnáziumban dolgozó pedagógus”. Felálltunk mind egy vonalba, és ha a tanárnő által mondott állítás igaz volt a lapunkon szereplő személyre, akkor egyet léphettünk előre. A feladat segítségével szemléltettük, hogy mennyire mást tehetnek meg az emberek pénz, bőrszín vagy családi háttér alapján. Miután ezt átbeszéltük, csoportonként egy-egy iskolai konfliktust adtunk elő. Sok helyzet előjött, ahol megvitattuk, szerintünk kinek van igaza, milyen érzelmei lehetnek, mi mit tennénk az adott esetben.
Ezután véleményeztük egymást, majd felfelé indultunk a hegyre, hogy bobozzunk. A táborba visszaérve összepakoltunk, végül pedig hazafelé vettük az irányt.
Mindent egybevéve nagyon hasznos volt ez a két nap, mert jobban megismertük egymást, új barátokat, élményeket gyűjthettünk. Remélem jövőre is ugyanilyen jó lesz és engedélyezik, hogy több napot maradjunk. Utólag is köszönöm szerintem minden dökös nevében Böhm Alexandra tanárnőnek a szervezést és azt is, hogy elkísért minket.
Körmendi Lili
