Mielőtt elkezdeném az ajánlót, feltennék Nektek egy kérdést. Ha az elmúlt két év eseményeire gondoltok, bennetek milyen érzéseket hoz fel? Nos, amíg a válaszon gondolkodtok, lássuk is miről szól a regény.
Öt év telt el azóta, hogy Szepes Norbert otthagyta az iskolát és vándoréletbe kezdett, most a koronavírus miatt kénytelen lehorgonyozni Berlinben. Mindezt azonban cseppet sem bánja, hiszen lakótársa a finn tökfej, Mikko és Berlin egyik jól menő bárjában dolgozik mixerként. Mikko révén megismerkedik egy nála is sokkal furcsább, félig buddhista zenésszel, Daxtennel, aki valamilyen furcsa okból kifolyólag vonzza a magyar fiút. Norbi életét viszont leginkább régi szerelmének, Farkas Mírának a felbukkanása fordítja a feje tetejére. Első találkozásukkor kiderül, hogy a lányt eljegyezték, ami hidegzuhanyként éri ugyan Norbit, de képes megbékélni a gondolattal és barátként tekinteni a lányra. Az egyetlen dolog, amiről Norbi nem hajlandó beszélni a Mírának, az az elmúlt két év. Ennek oka pedig egy norvég lányhoz és egy lengyel erdőhöz is köthető. Időközben a járvány is leáldozóban van, de egy háború kitörése teljesen lesokkolja a világot. A háború árnyéka és a menekülthullámok rányomják a bélyeget Norbiék társaságának hangulatára. Az éjszakai élet visszatér ugyan Berlin utcáira, de az elmúlt évek és következményeik kitörölhetetlenül bevésődtek mindenki emlékezetébe.
Néhányatoknak ismerős lehet a regény főszereplőjének a neve, ami nem a véletlen műve. A regény ugyanis egyfajta folytatása a Bolyongónak (a hozzá kapcsolódó ajánlót itt olvashatjátok), de az előző könyv ismerete nélkül is lehet érteni a történetet. A regényt alapvetően két részre lehet osztani: az első rész, melynek középpontjában a covid áll, és egy második rész, aminek a mozgatórugója az ukrán-orosz háború. Számomra rettentően érdekes és furcsa volt erről olvasni, hiszen ezek azok az események, amelyeket mi is átéltünk és ez a mi „harcunk” volt. A covidos rész annyira nem rázott meg, hiszen a maszk hordása már-már természetessé vált számomra, így nem volt nehéz ezt elképzelni. Viszont amit a háborúról szóló részben olvastam, az engem mélyen elgondolkodtatott. Magyarországon nem kapott olyan nagy hangsúlyt a háborúellenesség, mint Berlinben és furcsa volt háborúellenes (na és persze covid-ellenes) tüntetések eseményeit végigolvasni valaki más szemével.
Szepes Norbi karaktere is pont ugyanannyira összetett, mint amennyire a regény. Norbit is folyamatosan újabb impulzusok érik, jó és rossz felváltva. De a jelleme mit sem változik ezalatt az idő alatt: végig kitart hite és véleménye mellett. Még akkor is, amikor letakartatják a kezén a Tiwaz-rúnát, amit a covidellenes graffitiken rendszeresen megtalál, még akkor is, amikor az életét kockáztatja az igazság érdekében. Ez pedig követendő példa lehet mindenki számára. Azonban Norbi barátai sem elhanyagolhatók, ha igazságérzetről van szó. Az egyik, talán legfontosabb barát Mikko, a finn tökfej. Mikkonak is megvannak a maga démonjai, amikkel Norbi segít neki megküzdeni. Finn barátunk mindezek ellenére egy hatalmas igazságérzettel rendelkező, tehetséges srác, aki mindig ott van, ha baj van, és bármikor jobb kedvre tudja deríteni az embert. Természetesen, ha fontos szereplőkről van szó, nem lehet kihagyni Mírát sem a felsorolásból, aki ugyanúgy kitart az elvei mellett, mint Norbi vagy Mikko. Igaz, hogy még csak végzős egyetemista, mégis több száz embernek képes segíteni azáltal, hogy járja Európát különböző családjogi előadásokat tartva.
Egyetlen főbb szereplő, akinek túl sok nyilvánvaló szerepe nem volt a történetben, az Daxten. A srác egy magánakvaló, félig buddhista, félig pogány frontembere egy zenekarnak, akivel Norbi Mikkonak köszönhetően ismerkedik meg. A srác a háttérből mozgatja a szálakat, de úgy, hogy csak a regény elolvasása után jön rá az ember, hogy valamit mintha tudott volna a csávó. Mindenesetre érdekes teremtés, róla viszont spoiler nélkül elég nehéz róla bármit is írni.
Ugyan nem főszereplő, mégis fontos megemlítenem Axelt is, aki a kétkedő embert jeleníti meg a történetben. Hogyan is értem ezt? A regény első felében oltásellenes, a covidról pedig azt gondolja, hogy valaki ránk szabadította. A regény második felében pedig azt a nézőpontot képviseli, hogy a háború legjobb végkimenetele az lenne, ha Ukrajna megadná magát. Valószínűleg az ő gondolkodásmódja képviseli a mai társadalom véleményének görbe tükrét.
Egyszóval egy olyan regényről beszélünk, amelyet szerintem sokkal több embernek meg kéne ismernie, hiszen fontos témát közvetít. Nekem nagyon tetszett, mindenképpen újraolvasás lesz belőle egyszer és remélem, hogy másnak is ugyanolyan érdekes lesz, mint nekem volt.
Korhatár besorolása mindenképpen ifjúsági, 16+ korhatárral, de ez a könyv hátulján is fel van tüntetve. És végül, de nem utolsó sorban beszúrnám az egyik kedvenc idézetemet a regényből:
„Az élet kíméletlenül megy tovább. Vannak napok, amikor azt kell választani, hogy kibőgöd magad, és vannak napok, amikor fel kell venni a harcot” (Tizenhatodik fejezet, 376.oldal)
Szabó Dorottya
