A Random Leiner Laura 2009-ben íródott regénye, amely most jelent meg először. A hatalmas érdeklődés miatt az áprilisi előrendelés ideje alatt az összes példány elfogyott és csak július elején érkezett belőle az utánnyomás.
A történet egy tipikus, könnyed nyári regény, amit nem lehet letenni. Egyszerűen olvastatja magát. Laura ebben a kötetben elrugaszkodott a klasszikus ifjúsági regényektől, alkotott egy olyat, amit mindenki élvezni tud. És mi mást mondhatnék, ha nem azt, hogy egyből csekkoltam, mennyi lenne egy út Tunéziába? 😀
A könyv főszereplője a magyartanárnak tanuló Emma, aki legjobb barátjával, Tomival él egy albérletben. Tominak nagy álma, hogy részt vehessen Bárány Imre egyik nyereményutazásán, amiért mindent meg is tesz. Csak annyi a probléma, hogy ameddig Tomi kimegy mosdóba, Emma veszi fel a telefonját, ezzel megnyerve magának egy utat Sousse-ba. Emma megpróbálja lemondani vagy átruházni az utat Tomira, de végül a lakótársa rábeszéli arra, hogy menjen el helyette is. És hogy miért nem akar elmenni Emma? Zanzásítva annyi a történet, hogy Emma barátját pont egy ilyen nyaraláson csábítja el egy svájci lány, majdhogynem Emma orra előtt. Emma azóta nem volt nyaralni, illetve nem eszik svájci csokit. A reptéren elkezdődik a bonyodalom: Emma megismerkedik a többi nyereményutassal, többek között Noellel is, aki a reptéri könyvesboltban meglöki a fejét, miközben nézelődik. Emmában ezért egy erős utálat alakul ki Noel iránt amit nagyon sokáig nem tud elengedni. Ráadásul ők ketten kénytelenek lesznek egy szobában lakni.
Tökéletes nyaralás, igaz? Emma pedig nyilván feladja az elveit és végre élvezi a nyereményutat, újabb
barátságokat köt, illetve még a szerelem is rátalál.
Nekem pedig, őszintén megmondva, ez a könnyed regény kellett már mióta. Két hónapon keresztül egy német regénnyel küzdöttem a nyelvvizsga miatt, így nagyon régóta nem olvastam magyarul semmit. Persze jó, ha az ember idegen nyelven is olvas újságokat, regényeket, de iskola mellett ez nekem nagyon sok volt.
Egy hét. Ennyi idő kellett nekem ahhoz, hogy teljesen kiolvassam a Randomot suli és a nyelvvizsga ideje alatt. Éppen ma reggel fejeztem be, és mit ne mondjak, szívesen olvasnék még Emmáékról. Maga a regény külsőleg is nagyon vonzó és színes, a tartalma nemkülönben. Vannak benne igazán vicces jelenetek, amik mindig pont jókor vannak, jó helyen. A szereplők közül pedig Miki a kedvencem, akinél (ahogy Emma fogalmaz a regényben) nem félig van tele az a bizonyos pohár, hanem csurig. Pszichológus szerint ez már kóros pozitivizmus. Hát, inkább ilyen baja legyen az embernek, mint az ellentétje, nem igaz? A karakterek között mindenki talál valakit, aki a kedvence lehet (nekem a favorit Pala és mint korábban említettem Miki lett), az pedig még érdekesebbé teszi, hogy a szereplők nem ugyanolyan korúak. Pala például még csak 18 éves, de Miki már bőven van 30. Mindezek ellenére a karakterek megtalálják a közös hangot egymással, sőt a nyaralás után is tartják a kapcsolatot.
És kiknek ajánlom? Igazából mindenkinek, aki szeretne kicsit kimozdulni a hétköznapokból, szeretne
elrepülni Tunéziába egy jó könyv erejéig és szeretné elfelejteni a novemberi hideget egy időre.
Szabó Dorottya
